Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Olosz Katalin: A református legényegyletek szerepe a falvak életében egy múlt századi magyarvalkói példa tükrében

A mindennapok és az ünnepek vallásossága Olosz Katalin A református legényegyletek szerepe a falvak életében egy múlt századi magyarvalkói példa tükrében A kálvinista népi vallásosság gyökereit kutató néprajzi szakirodalomban az utóbbi évtizedekben előtérbe került a református falvak hagyományos paraszti értékrendjének, erkölcsiségének vizsgálata, történeti hátterének feltárása.

1 A történeti forrásanyag - presbiteri jegyzőkönyvek, kéziratos krónikák, protokollumok, vizitációs iratok - vizsgálatának egyik legfontosabb tanulsága az, hogy az egyháznak - valamennyi történelmi intézmény - meghatározó szerepe volt az erkölcsiség, a magatartásformák alakulása tekintetében. A szigorú egyházfegyelem évszázadokon át a közösségek erkölcsi életének legfontosabb szabályozójaként működött. A magyar jogi népszokásokat vizsgáló Tárkány Szűcs Ernő pontos magyarázatát adja ennek a meghatározó szerepkörnek: „a hívők közösségi keretet az egyházakban találtak, amelyek a hitélet fejlesztése mellett - általában, néhány kivétellel, a múlt század végéig - igazgatási és bíráskodási funkciókat is betöltöttek. A legrégibb időktől kezdve a személyeket szinte kizárólag az egyházak tartották nyilván [...], meghatározták a keresztelés, az egyházba való befogadás (pl. konfirmáció), az eljegyzés, a házasságkötés és temetés szakrális, liturgikus szabályait, bíráskodtak [...] vitás polgári és büntető ügyekben",

2 s tegyük hozzá: szigorú fegyelmezési szabályokat érvényesítettek. Befolyásukat az egyházak részben saját erkölcsi tanításaiknak a hirdetésével érték el, részben pedig a törvényszegéseknek több-kevesebb szigorral végrehajtott büntetésével. A református egyház fegyelmező, erkölcsi értékrendet alakító szerepe éppen az általa képviselt erkölcsi normák elleni vétségek megtorlásában ragadható meg leginkább (vö. eklézsiakövetés, úrvacsorá337