Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Jároli József: Az eleki németség szakrális néprajzának néhány jellemző vonása

A mindennapok és az ünnepek vallásossága Jároli József Az eleki németség szakrális néprajzának néhány jellemző vonása A mai Békés megye területén fekvő kisváros, Elek a török hódoltság után 1724-ben települt újjá, lakói Németországból, közelebbről Bajorország északi részében fekvő Gerolzhofenből és környékéről költöztek az alföldi rónára. A helység a Harruckern család földesurasága alá tartozott, a család fiágon történt kihalása után a Wenckheim család kezére került. 1843-ban a földesúri família az itteni birtokait f elparcelláztatta és eladta a község lakóinak. A polgári fejlődés útján elindult Elek népe jól tudott élni a kínálkozó lehetőségekkel, a fejlődést a trianoni békeszerződés állította meg, amikor határmenti településsé vált, korábbi gazdasági háttérét elvesztve. A helység eredetileg Arad megyéhez tartozott, 1950-ben csatolták a mai Békés megyéhez. Egyházkormányzatilag a csanádi püspökség joghatósága alatt élt 1953-ig. 1925-től a csonka Csanád Egyházmegye egyik esperesi kerületi székhelye lett. A

II. világháborút követő ún. sváb kitelepítésig a lakosság többségét a németek alkották, vallásilag homogén katolikus közösség. A település legszebb épülete az impozáns barokk templom. Alapkőletételére 1796. július 2-án került sor, az építkezés befejezéséről nincs adatunk. Az egyhajós barokk templomot 1904-ben kereszthajóval bővítették. 1933-ban megújították a század elején kapott belső festését és a plébánia alapításának 200. évfordulóján, 1934-ben szentelte fel a templomot Glatfelder Gyula megyéspüspök. Az eleki katolikusoknak ugyanis 1734-től van önálló plébániájuk, ekkortól kezdődnek az anyakönyvek. Az első plébános Hollinger Antal Bajorországból érkezett, 1734. május 1-én misézett először Eleken. Utódai közül számos magasan képzett, kitűnő pap látta el a hívek lelki gondozását. A XX. században többek közt Csepregi Imre, aki az egyházközség történetét is megírta, számos szakrális néprajzi adatot is megőrizve az utókornak; Reibel Alihály, Wagenhoffer Ede, akik mindannyian maradandót alkottak az egyházközségben. A település szakrális néprajzi jellemzői számos, az őshazából hozott szokást - ha nyomokban is - megőriztek, de számos, a magyar nyelvterületen is ismert szokás itt élte túl a változó szakrális kordivatokat. A templom szobrai, képei jól illusztrálják azt a szakrális kultúrát, amely az eleki katolikus németséget jellemezte az 1946-os kitelepítés előtt. A kitelepítéssel az egykori meghatá303