Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Jároli József: Az eleki németség szakrális néprajzának néhány jellemző vonása

A mindennapok és az ünnepek vallásossága rozó szerepű családok nagyobb része elkerült a községből, így a tradíciók átörö­kítése megszakadt, számos fontos momentum már csak a Csepregi-féle egyház­község történetből, a História Domusból idézhető fel. Szerencsére a helyben­maradt kevés család is sok mindent megőrzött, és adatközlőink értékes adalé­kokkal szolgáltak. Az anyaggyűjtés 1997-ben, egy, a különböző nemzetiségek együttélését vizsgáló nemzetközi diáktábor idején készült, így a részletes vizs­gálat elvégzéséhez újabb terepmunkára van szükség. De nagyon valószínű, hogy sok adat már végképp elveszett. A templomban szobrot kapott Szent Anna és Joachim (a szentélyben), Szent Flórián, Szent Sebestyén, Jézus Szíve, Szent József, Kis Szent Teréz, Szent Vendel, Szent Antal (falon elhelyezve), Szűz Mária (szentélyben), Fájdalmas Szűz Mária (faállványon), Prágai Kis Jézus (Miasszonyunk Iskolanővérek zárdá­jából). A templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére építették, majd szentel­ték fel, a főoltár oltárképe őt ábrázolja. A főoltár oltárképe mellett Szent Bor­bála, Szent Ferenc, Fekete Mária, Szent Vendel képe található. A színes üveg­ablakok (1914-től) Szent Antalt, Nagy Szent Terézt, Szent Ferencet és Szent Borbálát ábrázolják. A templom patronájának tiszteletére emelt főoltár mellett mellékoltárt emeltek Jézus Szíve, Szent József és a lourdes-i Szűzanya tisztele­tére. A szentmiséken a szentbeszéd és az ének 1922. januárjáig csak német nyelvű volt, amikor bevezették a vasárnap 11 órakor tartott szentmisét magyar nyelvű prédikációval és énekkel. A csendes miséken a pap a mise közben, míg az éne­kes misék esetében a mise előtt prédikált. Vasárnap és ünnepnap délután 3 óra­kor volt a vesperás, német nyelven, a halottak napja előtt pedig a halottakért szóló vecsernyét imádkoztak. A templom harangozási rendje megfelel nagyjá­ból a környék gyakorlatának, az Őrangyalára szóló harangszót három részlet­ben, vagyis az imának megfelelő szünetekkel harangozták. A misék előtt a jel­ző, majd a beharangozásra mindig meghatározott rend szerint szólaltak meg a harangok, a mise közben az Urfelmutatáskor a nagyharangot szólaltatták meg. Az egyházi év legfontosabb eseményei közül a nagyhét, a húsvét, az Űrnapja és a fogadott ünnepek, valamint a közösség egyéb ünnepeiről sikerült adatokat gyűjteni. A nagyheti szertartások nagycsütörtökön délelőtt szentmisével kez­dődtek, az oltárfosztás után a Szent József oltár tabernákulumában helyezték el az Oltáriszentséget, és a mellékoltár előtt végezték el az ún. olajfák hegyi szent­ségimádást. A Szent Sír az eleid plébániatemplomban külön oldalkápolnában kapott helyet. A kápolna létesítésének dátumát nem találtuk meg, 1933-ban, a 200 éves évforduló előtt felújították, a Singer és a Wild család költségén. A ká­polna falára két oldalt olajfestményt festettek, a Jézus megostorozását ábrázoló kép mára elpusztult, a Jézus az olajfák hegyén című kép ma is megvan. Az Oltáriszentség nagy csütörtöktől nagyszombatig, a feltámadási körmenetig a vi­rágokkal, gyertyákkal gazdagon feldíszített és kivilágított Szent Síron volt elhe­lyezve, monstranciában. Előtte a hívek felváltva imádkoztak, délelőtt az asszo­304

Next

/
Thumbnails
Contents