Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Lábadi Károly: Drávaszöb népének vallásossága a háborúban

A mindennapok és az ünnepek vallásossága Lábadi Károly Drávaszög népének vallásossága a háborúban Drávaszög népének reményvesztettsége sohasem alaptermészetéből adódott, hanem a szülőföld fekvése fakasztotta vissza-visszatérő kétségeit. A Duna és a Dráva összeszakadásában, azokon a löszplatókon, ahol a népek országútja kanyargott, ott építette fel hajlékait. Olyan rétjei, olyan halfogó vizei, olyan napos, szőlőt termő dombjai voltak, amit sokszor elkívántak tőle. De ahol szülőföldje terült el, azon a nyomvonalon majdnem visszatérő rendszerességgel meg-megmozdult a szellemi földkéreg is, hiszen két kultúra, a keleti és a nyugati, két vallás, a keleti keresztény és a nyugati találkozott abban a sávban. S egyik sem akart a másik alárendeltje lenni. Emberöltőnként szülőhelyén hol hódító, hol felszabadító hadak váltogatták egymást, és mindenkor vérveszteséget okoztak. Az indulatokkal, leigázó és hódító szándékokkal szemben oltóanyagot kellett találnia, tökélyre kellett fejlesztenie a megmaradás művészetét. Szellemi kváderköveket kellett faragnia, melyek olyan erős padozatot tartottak, hogy arról a történelem zivatarai sohasem tudták lesodorni e maroknyi magyar népcsoportot. De mik is voltak ezek a kváderkövek? A család, az egyház és az iskola, ám mindhármat kikezdte a Szerbia által indított háború. Ami évszázadokon keresztül szilárdnak bizonyult, az most, a 2000. esztendő felé közeledve, megingott, létbizonytalanságot előidézővé vált. Az 1991ben elkezdődött szerb agresszió ugyanis Horvátország testéről éppen legelőször a horvátországi magyarság egyharmadának otthont adó földrészt, a Drávaszöget szakította le. Már a háború kitörésekor sem volt titkolt cél az etnikai összetétel erőszakos megváltoztatása. Ennek a szolgálatába állt a betelepítés. Mintegy 15-20 ezer szerbet költöztettek az elmenekült magyarok és horvátok helyére. Fél évszázaddal ezelőtt ez még „békésebb" eszközökkel történt, amikor is 1945-48 között az új, győztes délszláv államalakulat vezetői erre e területre nagyarányú telepest irányítottak Crna Gorából, Hercegovinából és Likából tizenegyezer család érkezett. A helyzetet az is súlyosbította, hogy az 1990-es évekre megszűnt a magyarságnak az önreprodukálása: a natalitás hihetetlenül alacsony szintre süllyedt. A határon kívüli, a trianoni békediktátummal elcsatolt területeken a horvátországi magyarság körében volt a legnagyobb a fogyatkozás: évente másfél-két százalékkal lettek ke277