Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Misklovics Andrea: Pászkaszentelés Hajdúdorogon

A mindennapok és az ünnepek vallásossága sai látványosak, mindenki részesévé válhat és onnan reményekkel teli, jóleső érzéssel távozhat. A helyi anyag elemzése számos tanulság levonását teszi lehetővé. Minden felsorolt ételnek külön kiemelhetném kultúrtörténeti helyét. Részemről most csak két kérdést szeretnék felvetni. Az összehasonlító irodalmat alapul véve kijelenthetem, hogy kalács nélkül nincs pászkaszentelés. A változások nem kezdték ki. Ma már magát a kalácsot nevezik pászkának. Formája, díszítése is változatlan. Szimbólumait mindenki jól láthatja. Történetének alakulása ugyanolyan gazdag és rejtélyes, mint a húsvéti bárányé. A változások ez utóbbi ételnemet érintik legérzékenyebben. A bárányhús drága, ízét sem szereti mindenki, nincsen hol megsütni, nem tudják elkészíteni, már a szülői háznál sem volt - ezek a helybeli magyarázatok. A többi húskészítményeket - kolbászt, szalonnát, oldalast - a nép, a közösség befogadja és beépíti szokásrendjébe. Jegyzetek 1. Mislovics Andrea: Pászkaterítők Hajdúdorogon. Varia. Debrecen, 1997. 351361. 2. Mezősi József: Húsvét Hajdúdorogon. Múzeumi Kurír 26. Debrecen, 1978. 2734.; Mezősi József: Húsvéti pászkaszentelés Hajdúdorogon. Honismeret, 1990. 2-3. 105-108. 3. Cserbak András: A magyar görög katolikus népi vallásosság művelődéstörténeti háttere. In.: „Mert ezt Isten hagyta...". Budapest, 1986.; Elet és Világosság. Egyházi Folyóirat, 1991-.; Életfa. Ifjúsági Egyesület Lapja, Hajdúdorog, 1997-.; Farkasfalvy Dénes: Testté vált szó. Eisenstadt, 1989.; J. A. Jungmann: A szentmise. Eisenstadt, 1977.; Király Ernő: Mi, görög katolikusok. A görög katolikusok élete a katolikus Egyházban - ahogyan ezt egy görög katolikus pap látja. Egyházi Kiadó, 1995.; Kisfalusi János: Ünnepi népszokások a Keleti Egyházban. Magánkiadás, 1995.; Lonovics József: Népszerű egyházi archeológia vagyis a katolikus ünnepek. Budapest, é.n.; Vitéz Bogár János: Az egyházi évkor kialakulása. Budapest, 1932. 4. J. A. Jungmann: i. m. 1977. 8. Mt 26, 26-28 Mk 14, 22-24 Lk 22, 19-20 Vacsora közben Jézus kezébe Vacsora közben kezébe vette Most a kenyeret vette kezébe, vette a kenyeret, megáldotta, a kenyeret, megáldotta, meg- bálát adott, megtörte és odamegtörte s odanyújtotta tanítva- törte és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik ezekkel a szanyainak, ezekkel a szavakkal: adta nekik: vakkal: „ Vegyétek és egyétek, ez az én „ Vegyétek, ez az én testem. " „Ez az én testem, amelyet értetestem. " tek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre... " Bartha Elek: Adalékok a görög katolikusok eucharisztikus szentelményeinek néprajzához. In.: Néprajzi Tanulmányok. (Szerk.: Balassa Iván-Ujváry Zoltán) Debrecen, 801-809. 5. Mózes 2. Könyve 12, 15-16. 6. Az egyik legismertebb zsidó ünnep - peszáh - magyarul annyit tesz: átmenet, elkerülés. A tizedik csapás /elsőszülöttek halála/ ugyanis, amely az elnyomó Egyiptom népét sújtotta, az izraeliták házait elkerülte. 263