Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Misklovics Andrea: Pászkaszentelés Hajdúdorogon

A mindennapok és az ünnepek vallásossága lennek tartják, hogy ne maguk süssenek húsvétra pászkát, ezzel is „tisztelegnek" az egyházi misztérium előtt. Gondos tárolással - fehér abroszban, melyet csak e célra használnak - óvják a kisült tésztát úgy, mintha Jézust védelmeznék. A húsvéti bárány A másik nem kevésbé fontos húsvéti étel a bárányhús. Szimbolizálja egyfelől az áldozati állatot, másfelől magát Jézust személyesíti meg, ugyanakkor az erőtlenség példájára is utal. A Magyar Katolikus Lexikon

16 szerint az Ószövetségben a bárány a kivonuláskor válik húsvéti báránnyá, a legfontosabb áldozati állattá. „Mondjátok meg Izrael egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának mindenki egy bárányt, családonként és házanként egy bárányt. Ha kevés a ház népe az egy bárányhoz, akkor a legközelebbi szomszédjával együtt vegyen a lélekszámnak megfelelően. Vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud megenni a bárányból. Legyen a bárány hibátlan, hím és egyéves. Juhot vegyetek, de vehettek kecskét. Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál, azután estefelé vágja le Izrael egész gyülekezeti közössége..." (2 Móz 12, 3-7) A kovásztalan kenyerek első napján, amikor a húsvéti bárányt szokták áldozni... (Mk 14,12; vö. Lk22,7) Már az első keresztény közösség hitte, hogy Jézus az igazi húsvéti bárány. így mondhatta Szent Pál minden további magyarázat nélkül: „Húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták" (1 Kor 5,7). A húsvéti bárány, a legkorábbi Krisztus, s egyben az eucharisztikus szimbólum kialakulásának alapja. A János-evangélium már az első fejezetben Jézust Isten bárányának nevezi, amely így szól: „Másnap János látta Jézust, amint jön felé, és így szólt: íme, Isten Báránya, aki hordozza, a világ bűneit! ...Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, rátekintett Jézusra, aki arra járt, és így szólt: íme, az Isten Báránya!" Qn 1,29.36) A korinthusiakhoz írt Pál első levelében olvashatjuk: „...Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott..." (1 Kor 5,7). János a keresztre feszített Jézusban a húsvéti bárányt látta. Tehát úgy tekintették, hogy abban beteljesedett az áldozati bárány jelentése. Az erőtlenség példáját Ézsaiás könyve 53 zsoltárának 7. verse jeleníti meg: „Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját." 259