Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Lengyel Ágnes: Előénekesek és vallásos nyomtatványkészleteik jelenkori jellemzői a felföldi térségben

A mindennapok és az ünnepek vallásossága dalom felújításának példáját mutatva. Lormusz Lajosné Tatár Etel előénekes kb. 15 éve padlástakarításkor lelt rá Varga Lajos, a híres énekszerző halot­tas imakönyvére. „Öregeknek az öregjeinek öregjeié volt" - mondta róla. Mikor én eztet megtaláltam olyan nagyon szép szavak voltak benne és azóta ezt használom." Az előző előénekes nem ismerte, „rendes közönséges" imakönyvből végezték a halott, illetve a sír melletti énekeket. A faluban sem ismerték, de tetszéssel fogadták. A gyűjtemény kedveltsége, folyamatos, megújuló használata annak is köszönhető, hogy könnyen alkalmazható, ak­tualizálható szövegeket tartalmaz a halotti szokásoknak megfelelően. Az e körbe tartozó előénekesekre jellemző, hogy érdeklik őket az újabb kiad­ványok, ezeket is igyekeznek megszerezni. A balassagyarmati előénekes fo­lyamatosan megvásárolja a megjelenő új kiadványokat és kapcsolatai révén rendszeresen eljutnak hozzá az új imalapok, füzetek, folyóiratok, melyeket, ha több ingyenes példánnyal rendelkezik, ő is terjeszt (például a medjugor­jei üzeneteket). Nyomtatványkészlete bővülésének sajátos motivációját adja, hogy a lelkiatyák által hirdetett-áruit kiadványokat is illendőségből megvásá­rolja. A határon túli települések előénekesei jellemzően Magyarországról szerzik be az újabbfajta kiadványokat. 19 A fentebb jellemzetteken kívül vannak azonban olyan előénekesek is, akik­nek nincsenek vagy csak kis számban vannak ponyvanyomtatványaik, illetve kéziratos anyaguk. Ok imakönyvből vezetik az ájtatosságokat, tgy szűkebb és állandósult ima-énekanyagot használva fel. Általában azok az imakönyvek váltak népszerűvé a közösségi használatban is, amelyekben ünnepi alkalmak szerint csoportosítva gazdag énekanyag található. Szalatnyán (Ballá Sán­dorné Gyönyör Ilona 1914, Slatina, Szk.) van ez így például, vagy Csábon a mostani előénekes elődje csak a „Lelki Gyöngyök" 20 énekeskönyvet használ­ta. Leszenyén az ájtatosságok vezetője kizárólag az igen népszerű, 1912-re 19, 1923-ban már 27 kiadást megért „Stampay-féle 21 imakönyvet használta, majd ezt félretéve a közelmúlt újabb kiadványait részesítette előnyben. Ezen említett, és más közkedvelt, több kiadást megért imakönyvekből, például az „Orgonahangok" 22 című vagy az „Orökimádás" 23 imakönyvekből a ponyva­nyomtatványok mellett másutt is merítenek az előénekesek. „A régi nénikék" is ebből énekeltek, mondják, „nagyon szép Mária énekek vannak benne." Már nem találtam használatát a korábban népszerű, régiesebb Pongrácz Esz­ter, illetve később Áts Benjamin által szerkesztett „Aranykorona" imakönyv­nek. Jellemezhető ezenkívül az előénekesek egy olyan csoportja is, akik örökölt régi ponyva-anyagukat megőrzik ugyan, de azt nem használják a közösségben, hanem helyettük az újabb kiadványokat részesítik előnyben. Szandán az előé­nekes (özv. Majoros Lászlóné Molnár Rozália, sz. 1914, Szanda) két zacskóban tartja régi ponyvafiizeteit, iratait, amelyeket előénekes anyósától örökölt. 24 Ezek azonban már csak egyéni imádságainak végzésekor kerülnek elő. Különö­247

Next

/
Thumbnails
Contents