Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Lengyel Ágnes: Előénekesek és vallásos nyomtatványkészleteik jelenkori jellemzői a felföldi térségben

A mindennapok és az ünnepek vallásossága dalom felújításának példáját mutatva. Lormusz Lajosné Tatár Etel előénekes kb. 15 éve padlástakarításkor lelt rá Varga Lajos, a híres énekszerző halottas imakönyvére. „Öregeknek az öregjeinek öregjeié volt" - mondta róla. Mikor én eztet megtaláltam olyan nagyon szép szavak voltak benne és azóta ezt használom." Az előző előénekes nem ismerte, „rendes közönséges" imakönyvből végezték a halott, illetve a sír melletti énekeket. A faluban sem ismerték, de tetszéssel fogadták. A gyűjtemény kedveltsége, folyamatos, megújuló használata annak is köszönhető, hogy könnyen alkalmazható, aktualizálható szövegeket tartalmaz a halotti szokásoknak megfelelően. Az e körbe tartozó előénekesekre jellemző, hogy érdeklik őket az újabb kiadványok, ezeket is igyekeznek megszerezni. A balassagyarmati előénekes folyamatosan megvásárolja a megjelenő új kiadványokat és kapcsolatai révén rendszeresen eljutnak hozzá az új imalapok, füzetek, folyóiratok, melyeket, ha több ingyenes példánnyal rendelkezik, ő is terjeszt (például a medjugorjei üzeneteket). Nyomtatványkészlete bővülésének sajátos motivációját adja, hogy a lelkiatyák által hirdetett-áruit kiadványokat is illendőségből megvásárolja. A határon túli települések előénekesei jellemzően Magyarországról szerzik be az újabbfajta kiadványokat.

19 A fentebb jellemzetteken kívül vannak azonban olyan előénekesek is, akiknek nincsenek vagy csak kis számban vannak ponyvanyomtatványaik, illetve kéziratos anyaguk. Ok imakönyvből vezetik az ájtatosságokat, tgy szűkebb és állandósult ima-énekanyagot használva fel. Általában azok az imakönyvek váltak népszerűvé a közösségi használatban is, amelyekben ünnepi alkalmak szerint csoportosítva gazdag énekanyag található. Szalatnyán (Ballá Sándorné Gyönyör Ilona 1914, Slatina, Szk.) van ez így például, vagy Csábon a mostani előénekes elődje csak a „Lelki Gyöngyök"

20 énekeskönyvet használta. Leszenyén az ájtatosságok vezetője kizárólag az igen népszerű, 1912-re 19, 1923-ban már 27 kiadást megért „Stampay-féle

21 imakönyvet használta, majd ezt félretéve a közelmúlt újabb kiadványait részesítette előnyben. Ezen említett, és más közkedvelt, több kiadást megért imakönyvekből, például az „Orgonahangok"

22 című vagy az „Orökimádás"

23 imakönyvekből a ponyvanyomtatványok mellett másutt is merítenek az előénekesek. „A régi nénikék" is ebből énekeltek, mondják, „nagyon szép Mária énekek vannak benne." Már nem találtam használatát a korábban népszerű, régiesebb Pongrácz Eszter, illetve később Áts Benjamin által szerkesztett „Aranykorona" imakönyvnek. Jellemezhető ezenkívül az előénekesek egy olyan csoportja is, akik örökölt régi ponyva-anyagukat megőrzik ugyan, de azt nem használják a közösségben, hanem helyettük az újabb kiadványokat részesítik előnyben. Szandán az előénekes (özv. Majoros Lászlóné Molnár Rozália, sz. 1914, Szanda) két zacskóban tartja régi ponyvafiizeteit, iratait, amelyeket előénekes anyósától örökölt.

24 Ezek azonban már csak egyéni imádságainak végzésekor kerülnek elő. Különö247