Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Lengyel Ágnes: Előénekesek és vallásos nyomtatványkészleteik jelenkori jellemzői a felföldi térségben

A mindennapok és az ünnepek vallásossága sen a hét minden napjára való imádságokat tartalmazó füzeteket veszi elő gyakran, énekel, olvasgat belőlük. Lukanénye előénekese is már inkább az újabb füzeteket használja az ájtatosság vezetésekor. Nem annyira fogékony a legújabban megjelenő kiadványokra, de nem jellemző, hogy a régieket különösebben méltányolná. A legrégiesebbnek az „Örökimádás", 1913-as kiadású imakönyvét tartja, de ebből a templomban már nem vezet ájtatosságot. Az említett, és az 1900-as évek első harmadában igen népszerű „Stampay" imakönyvet is réginek mondja, ebből szokott bizonyos alkalmakkor ájtatosságokat vezetni, és a könnyebb használhatóság kedvéért az imakönyv kitépett lapjait más szövegekhez tematikusán csoportosítva tárolja. Ujabban azonban „a Bánk-féle szentségimádás könyv jött be", azt kezdi előnyben részesíteni.

25 Az előénekesek körében megőrzött nyomtatványok meghatározott szintjeit mutatják a népi használatnak - ahogyan példáinkon is láthattuk - a pusztán tárolás-megőrzéstől, a használat intenzív voltáig. A vallásos iratanyagokkészletek összetétele formailag és tartalmilag egyaránt vegyes. A nyomtatott füzetek és imakönyvek mellett kéziratos, gépelt lapok terjedtek el. Tartalmilag a közösségi célzatú, a használat alkalmai szerint csoportosított szövegek mellett megtalálhatóak az egyéni ájtatosságok során előkerülő olvasmányok és előfordulnak mágikus tartalmú, egyházi jóváhagyást nélkülöző szövegek is. Régi, örökölt, megmerevedett, változó, folyamatosan megújuló, új nyomtatványkészletekre láthattunk példákat, melyeknek aktívan használt részei és passzív, megőrzött, de nem használatos darabjai lehetnek. A vallásos iratanyagok az előimádkozók típusainak megfelelően változatosak. Dolgozatom adalékul szolgál a paraszti akkulturáció, illetve a kultúra megújulásának és folyamatosságának kérdésköréhez. Úgy látszik, hogy az ősi magyar hitéletből eredő, majd a hivatalos egyházi gyakorlat mellett is folyamatosan továbbélő, a török pusztítás idején kifejezetten kiteljesedő népi vallási vezető szerep iránti igény jobbára napjainkban sem szűnik meg, és a paraszti olvasási szokások klasszikus idejéből (19. sz.) való népi, félnépi alkotások is részben továbbhagyományozódnak, használatban maradnak. Jól érzékelhető ugyanakkor a jelenkor kultikus áramlataihoz, szokásaihoz való alkalmazkodás is. Újabb ájtatossági formák gyakorlása figyelhető meg, és korábbi tradíciókhoz (például búcsújárás stb.) is újabb szövegeket alkalmaznak. Alapvető változtatást jelent a szekularizáció sokrétű hatása a falusi társadalomban is, néhol az aktív vallásgyakorlók, kiváltképp a hagyományos formákat és tartalmakat éltetők kisebbségbe szorulása. Melléklet Lukanénye, Hont megyei faluban (Szk.) az év során tartott, újabb típusú ájtatosságok, melyekhez vallásos nyomtatványok is kapcsolódnak: Közösségi alkalmak: 248