Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)
A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Lengyel Ágnes: Előénekesek és vallásos nyomtatványkészleteik jelenkori jellemzői a felföldi térségben
A mindennapok és az ünnepek vallásossága ten át gyűjtött, hogy legyen miből énekelni az összejöveteleken: „így szállt rá az előénekesi tisztség és egy sereg régi szövegfiizet, amelyeket a menyaszszonyi koszorúja egykori dobozában az ágy alatt őriz és mindig újakat vásárol hozzá." Amikor nem került sor a tisztség tudatos áthagyományozására, az iratanyag a családban öröklődött, vagy szétkerült a faluban több helyre. Hugyagon például az előénekes halála után a vallásos nyomtatványokat falubeli ájtatos asszonyok elkérték az örökösöktől, s azt háromfelé osztották. Kőkesziben viszont a meghalt előénekes leánya elégette anyja hagyatékát: „Nem voltam olyan jó, mint az anyám. Nem gondoltam, hogy azt meg kéne menteni." Pétervásárán (Heves m.) egy idős előimádkozó asszony még életében elégette a nyomtatványok használatból már kiszorult részét, hogy halála után nehogy méltánytalanság érje azokat, családja vallástól már eltávolodott fiatalabb nemzedékei részéről. Máskor az elhunyt előénekes használatból kikerült nyomtatványait a padláson tárolták, így Szandán zsebkendőbe csomagolt kötegben 28 db ponyvafiizetet, töredékes lapokkal és kis szentképpel együtt sikerült begyűjteni. Az előénekesek egy része még ezt az örökölt anyagot használva végzi az ájtatosságok vezetését, mert e régi nyomtatványok kedvelt, ízlésüknek megfelelő szövegeket tartalmaznak. Vannak, akik ehhez az örökölt anyaghoz folyamatosan gyűjtenek. Rimócon Balázs Istvánné Horváth Veron (sz. 1920) 1942-ben lett „énekes". Nagyanyjától maradtak rá füzetek és idősebb asszonyok, „akik már nem folytatták" az előéneklést, hozták el neki ponyvanyomtat-ványaikat. Ezenkívül más ismerőseitől ponyvafüzeteket másolt le kézzel lapokra, majd ezt témák szerint füzetnek összevarrta és beépítette repertoárjába. Törekszik arra, hogy gondoskodjon utódjáról is, ezért egyes darabokat már átad a fiatalabb előimádkozónak, például a Jézus-keresés ájtatosságának füzeteit, amit betegsége miatt ő már nem képes végezni. Gyürkiben (Durkovce, Szk.) Uhrik Zsófia az előimádkozó, és ő az előző, néhány éve elhunyt előénekestől átvette Varga Lajos halottas énekgyűjteményének a halál- és temetés szokáskörében való használatát. A rossz állapotú, szétesett, de meglehetősen terjedelmes (104 lapos) könyvet a könnyebb használhatóság érdekében kézzel átmásolta abba a füzetébe, amely egyébként is ehhez az ájtatossághoz tartozó énekeket tartalmaz. Néhány előimádkozóra jellemző, hogy állandóan megújuló vallásos nyomtatványanyaggal rendelkeznek, folyamatosan gyűjtik a környéken fellelhető régi nyomtatványokat és vásárolják a kegyszeripar újabb kiadványait. Más- és másféle, újabb és régi-új szövegeket találva, változatos készletből válogatva végzik az ájtatosságok vezetését. Sirak előénekese sok régi ponyvát „szedett össze", ami tetszik neki azt felhasználja, ha nem ismerik az ájtatosság résztvevői, akkor előénekli azokat is, amiket különben együttesen énekelnének. „Örülnek, kérdezik, hogy honnan veszem ezeket a szép énekeket." A nyelvhatár menti Egegen (Hokovce, Szk.) a használat sajátos módon alakult, a régebbi vallásos iro246
