Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Lengyel Ágnes: Előénekesek és vallásos nyomtatványkészleteik jelenkori jellemzői a felföldi térségben

A mindennapok és az ünnepek vallásossága zott előimádkozó, aki másik faluból jár haza minden hónapban és ilyenkor ő is betársul az előéneklés feladataiba. Lukanényén szintén több előénekes, „három generáció" működik. A legidősebb, már kiöregedő mellett Batta Józsefné, kb. 20 éve végzi az előéneklést. Rajtuk kívül a fiatal, leendő utód elsősorban haláleset, temetés alkalmával váltja fel az idősebbeket. Az előénekesek közötti kapcsolatrendszert jellemzi, hogy Etesen a több előimádkozó között „első imádkozó" megnevezés illeti meg a legfőbb veze­tőt. A mátraalji palóc asszonyok körében a XIX. század második felében Morvay Judit hierarchikus rendet tartott jellemzőnek, melyben a szépen éneklő és imádkozó asszonyok voltak a vallásos közösségek, társulatok veze­tői és szigorú sorrendben következtek utánuk a többiek, érdemeik szerint. Ez a sorrend az éneklés alkalmain is kifejeződött: „Először a vezető kezdte az éneket, aztán a második, a harmadik. Mindegyik tudja, mikor következik... Az imádságos asszonyok közé nem ülhet oda az ügyetlen, mert kinevetnék." 17 A hagyományos falu társadalmában érdem volt a buzgó, vallásos életmód és DAM Ince szerint Gyöngyös környékén századunk negyvenes éveiben az előimádkozásra mindig akadt jelentkező, „néha több is, mint kellene", nem egyszer tartós feszültség forrása volt a „szentasszonyok" versengése.^Napja­inkban nem jellemző ilyenfajta versengés, sőt néhol, vállalkozó utód híján, előénekes nélkül, el is maradnak ájtatossági alkalmak, még vasárnapi litániák is. Az előénekesek saját, részben egymásra hagyományozott énekgyűjtemé­nyekkel rendelkeznek, és ezekből az adott alkalomhoz leginkább illő darabo­kat válogatják össze. A ponyvakészletek típusait illetően az egyéniségeknek megfelelő sokféleséggel találkozunk. Előrehaladott korú, 80-90 éves, fiatal kora óta előénekléssel foglalkozó asszonynál is tapasztalhattuk ugyanis az utóbbi évtizedekben végbement váltást, repertoárjának teljes lecserélését a mai egyházi kiadók nyomtatványaira. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy 45-50 éves asszonyok is képviselik az előénekesi szerepkör hagyományosabb típusát, amikor a nyomtatványok régies fajtáinak használata folyamatos, vagy esetleg csak az elmúlt időszakban, az ő közreműködésükkel került újra elő­térbe. Fentebb többféle módját tapasztalhattuk meg az előénekessé válásnak. Amikor az utódról való tudatos gondoskodást figyelhettünk meg, akkor gyakran a vallásos iratanyag is áthagyományozódott. Kőváron Cseri Jánosné Kopcsányi Ilona (sz. 1920) édesanyjának, mint előimádkozónak adta át az 1950-es években meghalt előimádkozó (Bélák Ferencné Major Franciska) kéziratos és nyomtatott füzeteit. A Heves megyei Mikófalván a jelenlegi elő­énekes füzeteit a korábbi előénekestől kapta, aki itt 28 évig gyakorolta e hi­vatást. Volly István hasonló jelenségről számolt be az 1960-as évekből: a Pest megyei Versegen az előénekes asszony, halála előtt elhívatta magához a kiválasztott utódot és átadta neki az összes énekfiizetet, amelyet egy éle­245

Next

/
Thumbnails
Contents