Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Lengyel Ágnes: Előénekesek és vallásos nyomtatványkészleteik jelenkori jellemzői a felföldi térségben

A mindennapok és az ünnepek vallásossága nak is. A helyi ízlésnek és a hagyománynak megfelelően választják ki a szövegeket, ezzel befolyásolva, hogy mit és hogyan adjon elő a gyülekezet. Az ájtatosság alkalmain a szertartások forgatókönyvéül szolgáló ponyvafiizetek vagy a róluk készült kéziratos másolatok dallamjelzést általában nem közölnek, így az énekek változó, a használók, az előénekesek által megadott dallamokhoz társulnak. A dallamok kiválasztása mellett az előénekesek abban az értelemben is alkotói feladatot végeznek, hogy kéziratos bejegyzéseikkel nekik megfelelően módosítják, átírják a nyomtatott szövegeket. Emellett figyelemreméltóak a változtatásoknak csupán a szóbeliségben való megjelenései is, amikor azt tapasztalhatjuk, hogy a leírt - akár bejegyzésekkel már javított - szövegekhez képest az éneklés során változtatások történnek: az imavezető éneklés közben módosít, jobbít a szövegen a dallamnak megfelelően. A pap nélkül végzett ájtatosságok rendje ennek következtében falvanként rendkívül változatos, megfelelően a helyi hagyományoknak és az előénekesek változtató-újító készségének. Az irányításban és elfogadásban fontos szerepük van az előimádkozók mellett működő aktívan vallásos, társulatosolvasós-egyletes tagoknak, és a halál-temetés szokáskörében a halott hozzátartozóinak is. A búcsújáráshoz kapcsolódó feladatok is az előénekes hatáskörébe tartoznak. A zarándoklat során ők választják ki az egyes ájtatosságok idejét és módját, az útközben és a kegyhelyen énekelt szövegeket. Különösen a korábbi évtizedekben volt gyakori, hogy rajtuk kívül külön búcsúvezető is segített, aki a vallásos irányítás mellett az egyéb intéznivalókra és a rendre ügyelt. A hagyományos búcsújárásra vonatkoznak azok a Búcsújárási illemszabályok és figyelmeztetések címmel P. Pethő Lénárd által 1929-ben összefoglalt előírások, melyek az előénekeseket illetően elsősorban azt hangsúlyozzák, hogy hogyan kell jól vezetnie a búcsús csoportot, és hogy neki a búcsúsok engedelmességgel tartoznak. Az előénekest figyelmezteti, hogy nem prédikálhat, mert erre az egyház nem hatalmazta fel.

16 A figyelmeztetésre a század első felében nyilván azért volt szükség, mert a licenciátusi örökségnek megfelelve az előénekesek-búcsúvezetők beszédeket is tartottak a népnek. Egy településen több előénekes egymáshoz való viszonyulásában megfigyelhető napjainkban a változás folyamata, és az előimádkozók közötti munkamegosztás. Bujákon az 1980-as évekig három idős asszony volt az előénekes. Működésük alatt még hagyományos módon, hosszabb időtartamban zajlott a halott melletti virrasztás, és nagycsütörtöki keresztjárás is csak addig volt a faluban, amíg ők bírták ezt fizikailag. Már csak ketten maradtak, de mellettük tevékenykednek még fiatalabb előénekesek is. A feladatok felosztása oly módon történik közöttük, hogy Varga Jánosné Bacsa Piroska, a legjobb hangú és legfiatalabb vezeti a búcsújárást, testvére, a negyedik előimádkozó segítségével. Az ötödik bujáki előénekes a halottak mellett végzi a szertartás vezetését, de már csak a halottasháznál. Van még egy elszárma244