Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)
A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Lengyel Ágnes: Előénekesek és vallásos nyomtatványkészleteik jelenkori jellemzői a felföldi térségben
A mindennapok és az ünnepek vallásossága összefüggésben, hogy a „bátorság", a feladat felvállalása és a szerepazonosulás személyes konzekvenciái is szempontként jelentkeznek. Az előénekesség vállalásának alaptényezői természetszerűleg vallásiak. Lukanényén Batta Józsefné jellemzően a ,Jóisten hívásának" érzi, hogy ő végzi az előimádkozást. Sirakon Csáki Irma hivatásának tekinti az előénekesi feladatot, melyet felajánlásként, szinte fogadalomból végez, de nagyon szívesen is, mert mint mondja, igen szeret énekelni, imádkozni. Az előimádkozóvá választás szinte misztikus esetét figyelhetjük meg a szurdokpüspöki (Nógrád, v. Heves m.) K. J.-né esetében." Az előénekes szolgálata túlvilági üdvjavak biztosításáért, valamilyen sajátos célért való felajánlás teljesítéséért történik és a közösség erkölcsi elismerésével jár. Anyagi, pénzbeli juttatás az imádkozásért napjainkban egyáltalán nem jellemző, leginkább a halott melletti, temetéskor végzett imádságot akarják a hozzátartozók meghálálni. Paláston (Plast'ovce, Szk.) hozzátartozóért végzett imáért a családtagok juttattak ellenszolgáltatást az előénekesnek. Csábontemetéskor dobálták elébe a pénzt vagy dugták a zsebébe, de ő, elmondása szerint nem fogadott el semmit, „csak ha erőszakkal adták". Ugyanígy a ravatalozóban végzett imádkozásért tettek akarata ellenére pénzt az előénekes zsebébe. A korábbi évtizedekben azonban megszokottabb lehetett az imáért kapott ellenszolgáltatás. Vajkai Aurél 1940-ben, a csatkai búcsú ismertetésekor a búcsúvezetők jellemzésekor megjegyzi, hogy ők rendszerint vallásos, szegény emberek, akiknek a búcsúvezetés némi mellékkeresetet is jelent, „noha a legtöbbje azt állítja, hogy a vezetésért pénzt nem kap. Isten dicsőségére csinálja. (...) Akkor adnak pénzt, ha valakiért imádkoztatni akarnak (...) 20 fillért egy Miatyánkért". 12 A ferencvárvölgyi Nagy Ádám Ferenc (1887-1973) előimádkozó-búcsúvezetőre viszont olyannyira jellemző volt az anyagi juttatásért való imádkozás, hogy a róla szóló írásnak, szerzője ezt a címet adta, mintegy jellemzésül: „Aki megélt az imádságból..." 13 Az előénekesek, ahogyan említettük a korábbiakban, elsősorban a népi vallásgyakorlás fontos alkalmainak szervezői, alakítói és lefolyásának irányítói. Emellett azonban gyakran a vallási élet szélesebb körét jelentő funkciókat is ellátják. Tagjai, de méginkább vezetői a helyi Rózsafíizér-társulatnak. Részt vesznek a templom díszítésének irányításában, az egyházi ruhák rendben tartásában, a templomi felszerelés dolgában közvetítik a nép kívánságát a pap felé, és elláthatják a harangozói feladatokat is. 14 Ezenkívül a gyógyítói tevékenység körében bábaasszonyként működött előénekesasszonyra emlékeztek Terényben. 15 A közös ájtatosságokon az előénekesek saját, örökölt vagy vásárolt, különböző helyekről beszerzett nyomtatott füzetei vagy kéziratos gyűjteményei kerülnek elő, és a gyülekezet az ő előéneklésükkel, diktálásukkal énekel. Az imádságos alkalmak vezetése, irányítása közben, a folyamatosan változó hagyományhoz és a közösség igényeihez alkalmazkodva az előénekesek alkot243