Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - †Molnár Ambrus: Egyházi és vallásos élet, „diktálás”, „énelők” Nagydobronyban

A mindennapok és az ünnepek vallásossága zárva tartotta magát és konzervatizmusában az idegen hatások ellen olyan láthatatlan védő falat épített maga körül, melyet eddig ledönteni nem lehe­tett... A vasárnap istentisztelet mellett vannak hétköznapi alkalmak is. Minden reggel - nyáron hajnali 4 órakor - reggeli könyörgést tartanak a templom­ban. Ezekre az áhítatokra nem járnak túlságosan sokan (különösen a nyári nagy munkaidőben), de 40-50-en mindig összejönnek asszonyok, férfiak ve­gyesen, hogy Istentől kérjenek erőt és segedelmet a napi munka elvégzésé­hez. A férfiak gazdasági munkaszerszámaikat a templom előtt lehelyezve mennek a templomba. Nagyon dicsérendő szép szokás ez, mely kifejezésre juttatja azt az igaz gondolatot, hogy a végzett napi munka csak Isten áldása által lehet hasznos és gyümölcsöző. Azok a templom falához támasztott munkaszerszámok az istenfélelemmel végzett munka diadalát hirdetik. „Ora et labora" együtt adják az élet boldog megelégedettségét, az emberi szívek áldott élet-örömét. Nagy kár, hagy népünk gondolatvilágában ennek a drá­ga kettősségnek egyensúlya éppen az imádság rovására kezd félrebillenni és a munka rabjává vált emberben lassan feledésbe merül a munkára áldást kö­nyörgő lélek szüksége. Ismerünk gyülekezeteket itt a közvetlen közelben is, de másfelé is, ahol reggel a templomban a lelkipásztor egymagában könyö­rög áldást arra a népre, melynek eszébe sem jut munkájának megkezdése előtt legalább egy negyedórát buzgó áhítatban a szent egyház falai között tölteni." 18 Egy másik dobronyi segédlelkész az 1940-es évek elején - amikor a község és a gyülekezet újra Magyarország része volt - a következőket állapította meg: „Ha végigtekintünk a nagydobronyi ref. egyház történetén, akkor Isten iránti hálával kell megállapítanunk azt, hogy ennek tagjai életet látnak az Isten Igéjé­ben s akkor boldogok; ha azt hallgathatják s ezt életükkel is megbizonyíthatják. Ezért kellett 1911-ben az alig száz éves templomát lebontani s helyette sokkal nagyobbat építeni, mert az Isten Igéjét szomjúhozó lelkeket már nem tudta megfogadni. Ahogy növekedett a nagydobronyi ref. egyház tagjainak a száma, úgy erősödött benne az Isten ügyének szolgálata is. Istentisztelet naponként van s úgy hétköznap, mint vasárnap palástos szol­gálattal. Bűnbánati héten naponként kétszer van istentisztelet - reggel és este. Az istentiszteleteket a gyülekezet lélekszámához mérten minden alkalommal szép számmal látogatják a hívek. Többször is előfordul, hogy egy hétköznap reggeli istentiszteleten 200 lélek is megjelenik a templomban. Ünnep és va­sárnapokon rendesen meg szokott telni az Istenháza az Ige után szomjúho­zó lelkek seregével..." 19 A templom iránti szeretetre, az istentiszteletek látogatására a gyülekezet rab prédikátora - aki a szibériai Silinkában töltött 10 esztendőt száműzetés­ben - verses elbeszélésében így emlékezik vissza: 225

Next

/
Thumbnails
Contents