Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - †Molnár Ambrus: Egyházi és vallásos élet, „diktálás”, „énelők” Nagydobronyban

A mindennapok és az ünnepek vallásossága Magyar Bertalan lelkész hátrahagyott emlékirataiban utalást tesz arra is, hogy az építendő templom földmunkálatainál emberi csontok, erős koponyák, gyöngysorok, lópatkó és egyéb régiségek kerültek a felszínre. Amíg a templom épült, addig ideiglenes templomul a ref. iskola szolgált, s amikor ez szűknek bizonyult, úgy a lebontott templom felszereléseivel a lelkészlak udvarán lévő hatalmas csűrt alakították át ideiglenesen istentiszteleti célokra. Itt említi meg a lelkész azt is, hogy a templom építésén fáradozó gyülekezeti tagok annyira fellelkesültek, hogy mind a gyalog-, mind az igásnapszám elvégzését ingyen magukra vállalták. Az ideiglenes templomot is annyira látogatták; hogy a templommá alakított csűrben 1911 április 16-án, húsvét első napján több mint 600 ember élt az Úrvacsorával. Az épülő templomot a közbejött akadályok miatt nem tudta a vállalkozó a szerződésben kikötött határidőre - 1911. november 1. - átadni, sőt az építkezés annyit késett, hogy a torony csillagát csak október 22-én lehetett feltenni. Miután már a csűr is szűknek bizonyult, de az időjárás sem kedvezett, így a már tető alatt lévő templomot vették igénybe. Az első istentisztelet 1911. december 24-én, karácsony előtt való vasárnap volt benne. Másnap, karácsony első napján az úrvacsorázók száma meghaladta az 1200-at. A még mindig épülő templom tényleges befejezése már 1912-re esett. Ünnepélyes felszentelése augusztus 25-én volt, melyen jelen volt Fejes István püspök is. Az imakönyvek tanúsága szerint a templomszentelés alkalmával Maksa József nagykaposi lelkész 3 gyermeket keresztelt, Kovács István tiszaágtelki lelkész pedig két házaspárt esketett.

17 Az 1930-as évekből, a cseh-megszállás idejéből való Stefan Miklós akkori segédlelkész visszaemlékezése a dobronyiak templomjárásáról: „Gyönyörködve nézzük a templomba tartó embercsoportokat. Itt aztán valóban a szó szoros értelmében van bőven gyönyörködni való. Csodálatos, lenyűgöző hatást gyakorol az először nézőre a jellegzetes ősi népviselet, melyben kiváltképp vasárnap ékeskednék a jó nagydobronyiak. A férfiak jönnek csizmásan, sujtásos rövid fekete kabátban, legények rozmaringos pörgekalapban, az aszszonyok rövid ujjú ingvállban, a lányok tarka-barka sokrétű szoknyában, csizmájuk sarkán tulipános díszítéssel. Lebilincselő látvány ez, mely azonnal kicsalja belőlünk a sóhajt: Jaj, de szép." Külsőleg is mennyire más ez a magyar nép, mint a többi, mint például a szomszéd kisdobronyi, vagy teleki nép, úgy viseletében, mint szokásaiban is. Sajnos ez a népviselet ma már egyedülálló egész Ungban. Falvainkban szerte betolakodott és letörölhetetlen hatalmat vett a városi öltözködés modernizáló hatása és a régi szép népviselet, különösen a nők ízléstelenségig menő cicomázási és utánzási hajlama folytán úgyszólván teljesen és végérvényesen eltűnt. Es bizony a szép régi népviselettel együtt kiveszett sok régi nemes erkölcsi érték is, az illetlen új ruhát magára aggató nép lelkéből. Érdekes és szinte alig érthető, hogy a nagydobronyi - derék nép mindmáig minden modernizáló káros hatástól el224