Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Imádságok, szakrális szövegek - Tánczos Vilmos: A moldvai csángó archaikus népi imádságok képi egységei

Imádságok, szakrális szövegek sában jelentős eredményeket mondhat már magáénak a magyar néprajztudomány.) A rendszerezés során tehát a hangsúly nem a szövegegységek formális csoportosítására, szétválasztására, hanem az ezek által kifejezett szimbolikus tartalmak meghatározására, körülírására esik. Ezért elképzelhető egy olyan rendszerezési kísérlet, amelyben mindazok a szövegegységek, amelyek egy adott képi-szimbolikus tartalmat fejeznek ki, ugyanazt a kódjelzetet kapják. Az alább ismertetendő tipológiai kísérlet alapja tehát a szövegegységek által kifejezett szimbolikus üzenet, és semmiképpen nem a formális morfológiaiszintaktikai szerkezet. Ugyanakkor természetesen igaz az is, hogy az egységnek tekintett szimbolikus képek - viszonylag kötött folklór-nyelvről, mégpedig verses műfajról lévén szó - legtöbbször állandósult formai szerkezetekben realizálódnak. Hangsúlyozom azonban, hogy egy-egy szimbolikus tartalmi egység nyelvi megformáltsága többé-kevésbé eltérő lehet. Az egymás szinonim értékű változatainak tekinthető szövegegységeket épp a közös jelképi tartalom okán tekintjük egyazon állandó egyedi realizációinak. Alkalmazott műveleti fogalmak A moldvai archaikus imaanyag szövegegységeinek megállapítása során szükség volt bizonyos műveleti fogalmak kidolgozására, körlírására. Tudatában vagyok annak, hogy ezek az alkalmazott fogalmak, illetve műszavak ilyen vagy amolyan megfontolásból kiindulva - természetesen vitathatók. Sőt az is valószínű, hogy majdan, a teljes magyar imaanyag feldolgozása során, maga a rendszer szorul majd kisebb-nagyobb korrekciókra. Mégis úgy vélem, hogy az alkalmazott fogalmi apparátus által megközelíthető a rendszerezési kísérlet során követett kettős cél: mindenekelőtt magának a rendszernek a megalkotására törekszem, de azt is célul tűzöm ki, hogy a műfajon belül következetesen alkalmazzak egyfajta terminológiát. 1. Az egyazon jelentéssel rendelkező szintaktikai egységeket képi egységnek nevezzük. Ebben az értelmezésben a képi egység olyan tartalmi-szintaktikai szövegegység, ami rendszerint több sorból áll. A képi egységnek nevezett - viszonylag nagy - szövegegységeket akár más kifejezéssel is lehetne jelölni, a fontos az, hogy általa gyakorlati módon megvalósítható legyen a népi archaikus imádságok szöveganyagának szimbolikus képi alapon történő rendszerezése, és fény derüljön a szövegkapcsolódás bizonyos törvényszerűségeire is. Mivel ez a fogalom voltaképpen „szimbolikus képek szövevényét" jelenti, helyette lehetséges szakterminus lehetne például az újabban többek által alkalmazott angol eredetű „pattern" kifejezés is, aminek jelentése „képi minta", „képi mintázat", „motívum", „rajz" stb. Ennek az idegen műszónak azonban nincsenek jól használható magyar származékszavai. 1o8