Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Imádságok, szakrális szövegek - Tánczos Vilmos: A moldvai csángó archaikus népi imádságok képi egységei

Imádságok, szakrális szövegek másik folklóralkotás. Az is természetes, hogy ezek az állandó elemek, szövegegységek a variálódás, az affinitás, a szövegromlás jegyeit mutatják. 2. Szembeötlő azonban, hogy az archaikus imák képei, szövegformulái az egész magyar nyelvterületen nagy fokú egyezéseket mutatnak. Ez a viszonylagos állandóság és egység nemcsak feltűnő, de akár meglepőnek is mondható. Úgy tűnik, hogy a népi archaikus imaszövegek közötti táji, regionális eltérések kisebbek, mint más verses folklórműfajok esetében. Egészen egyszerűen úgy is fogalmazhatunk, hogy bizonyos, földrajzilag igen távol eső vidékeken gyűjtött archaikus imaszövegek jobban „hasonlítanak" egymásra, mint az ugyanezen tájegységekről származó balladák, rítusénekek, népdalok stb. (Ez talán annak tulajdonítható, hogy míg az utóbbiak az elsődleges oralitás körülményei között születtek és hagyományozódtak, az archaikus imaműfaj vélhetően egyházi liturgikus hagyományban gyökerezik, és így másodlagos oralitású műfajnak minősíthető.) Egy szinkron leírás, rendszerezés számára ez a műfajra jellemző szövegi állandóság és egység mindenképpen igen fontos lehet. Mindebből az következik, hogy a tipologizálás során figyelmünket nem annyira a külső, „járulékos" körülményekre (eredet, funkció, alkalomszerűség, egyéni vagy közösségi jelleg, előadásmód stb.), hanem magukra a szövegekre kell fordítanunk. A fenti észrevételekből ugyanis egy szövegközpontú rendszerezési kísérlet munkahipotéziseként két kézenfekvő következtetés vonható le: 1. Egy viszonylag jól körülhatárolható, véges számú állandó szövegelemből álló halmaz - az archaikus népi imák szövegkorpusza - elemeinek valamiféle rendszerezését el kell / lehessen végezni, mint ahogy más folklórműfajok (pl. mesék, hiedelemmondák, balladák, népdalok stb.) esetében is készültek mutatók és katalógusok. 2. Egy kisebb anyagon, ti. a moldvai csángó imaszövegeken, végzett rendszerezési kísérlet eredményei bizonyos esetleges korrekciókkal talán általánosíthatók, hiszen hasonló képi tartalmak bukkannak fel a teljes magyar imaanyagban is. (A mindkét irányban mutatkozó kivételek - a kizárólag Moldvából ismert, illetve a Moldvában elő nem forduló képek, szövegegységek lényegileg nem kérdőjelezik meg a módszer alkalmazhatóságát.) Mint minden rendszerezési kísérlet esetében, itt is alapvető módszertani problémát jelent a szöveganyag feldolgozásának mikéntje, és a használt operatív kategóriák fogalmi körülírása, definiálása. Nos, a szövegelemzés során észre kell vennünk azt is, hogy az ismétlődő, állandó, de többé-kevésbé variálódó szövegegységek nemcsak formális szintaktikai szerkezetek, hanem tartalmi egységek is, azaz minden állandósult szerkezet egy-egy jól körülírható képi-szimbolikus jelentést hordoz. (Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy több ilyen nyelvi-szintaktikai egység képi jelentéstartalmának kifejtésében, történeti és interetnikus kapcsolatainak megmagyarázá-