Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Imádságok, szakrális szövegek - Tánczos Vilmos: A moldvai csángó archaikus népi imádságok képi egységei

Imádságok, szakrális szövegek kalmazható ez a gyakorlatban, konkrétan mely szövegeket minősítünk az archaikus imaműfajhoz tartozóknak? Hogy valóban nehezen megoldható problémáról van szó, azt az elmúlt harminc esztendő bizonytalankodásai, az elméleti kérdések megválaszolásainak elodázása, a gyűjtemények szerkesztési eljárásainak különbözőségei jelzik. A megjelent gyűjtéseket és az elméleti jellegű szaktanulmányokat ilyen szemszögből tekintve át, szembeötlő, hogy az archaikus imák osztályozásának szempontjai a legnagyobb mértékben kevertek. Ügy is fogalmazhatunk, hogy a klasszifikációs kísérleteket egyszerre több szempont határozta meg. A gyűjtemények szerkesztése során és az archaikus imádságokról szóló elméleti munkákban is egyszerre kellett figyelembe venni az imaszövegek funkcióját (pl. esti, reggeli, haldokló melletti, veszélyhelyzetben használatos stb.), eredetét (pl. népi apokrif, pogány-mágikus, egyházi liturgikus, egyházi költészeti stb.), tartalmát (pl. „pénteki", esti defenzív, reggeli fohászszerű stb.), bizonyos formai-szerkezeti sajátosságokat (pl. kezdőképek, záradékok szerkezete), az előadásmódot (pl. prózai ritmikus, recitált, énekelt stb.), az egyéni vagy közösségi jelleget, a táji-néprajzi tagolódást, az interetnikus vonatkozásokat stb. Mivel a konkrét imaszövegeknek vagy „szövegcsoportoknak", sőt szövegrészleteknek hol az egyik, hol a másik tulajdonsága bizonyult kiemelkedően fontosnak, sajátosan jellemzőnek, így egységes osztályozási szempont az egész imaanyag vonatkozásában nem alakulhatott ki. A folklorisztikának egyetlen szempontot sem sikerült következetesen, a teljes bemutatott anyagra vonatkozóan, más szempontok mellőzésével alkalmaznia. A műfaj belső erővonalainak feltárásáról és ezzel összefüggésben a műfaji határok pontosabb megrajzolásáról mégsem mondhat le a folklorisztika, hiszen a kérdés elméleti jelentőségén túl, a szövegkorpusszal való gyakorlati munka során is minduntalan olyan problémák adódnak, amelyek valamiféle megoldást sürgetnek. Egy egzaktabb „leltárra" mind a szövegközlések szerkesztése során, mind pedig a műfajról szóló elméleti-tudományos beszédben igény mutatkozik. Egy ilyesfajta szakmai kihívás elfogadása a megoldás reménye nélkül természetesen elképzelhetetlen volna. Az archaikus imák szövegkorpusza azonban olyan természetű, hogy lehetővé teszi egy munkahipotézis és a rendszerezés során követendő módszertan megfogalmazását. A magyar archaikus imaanyaggal való ismerkedés során hamar felfigyelünk az alábbi két jelenségre: 1. Az imák szöveganyagában állandó ismétlődésekkel találkozunk. Egy nagyobb imaanyag ismeretében végzett gyűjtés vagy szövegolvasás közben már ritkán bukkanunk olyan új képekre, szövegegységekre, amelyeket még nem ismerünk. A népi imaszövegek tehát ugyanúgy ismétlődő, némiképpen változó sztereotípiákból, állandó szövegformulákból építkeznek, mint a bármelyik 1ÓÓ