Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Imádságok, szakrális szövegek - P. Jáki Sándor Teodóz OSB: Csángómagyar Aranymiatyánk

Imádságok, szakrális szövegek Ezen utolsó fázis megvilágítására álljon itt egy egészen új adat. Halász Pé­ter szíves közléséből tudom, sokhelyt panaszkodnak a csángómagyar hívek, hogy papjuk már nem engedi meg, hogy nagycsütörtökön az ún. Jézusvir­rasztás éjfél után is folytatódjék a templomban. Pedig a hívek igényelnék to­vábbra is úgy, ahogyan mindig is volt, hiszen hajnalig tartott. Félnek ugyan­is az „illetékesek", hogy a legbuzgóbb hívek, akik éjfél után is szívesen vir­rasztanának a szenvedő Jézussal, a plébánosi jelenlét és ellenőrzés megszűn­tével utóbb még magyar népénekeket kezdenének énekelni - anyanyel­vükön. Még egy adat az 1970-es évek végéről: székelyes-csángó faluban történt. Az egyik családban a kicsi cinka (leányka) már csak románul tudta a legszebb, még Erdélyből magukkal hozott karácsonyi énekeiket; a nővére még mind a két nyelven tudta; az édesanyjuk csak magyarul tudta; öreganyjuk pedig köz­ben keservesen rítt, hogy már énekelniök sem szabad a templomban - anya­nyelvükön, magyarul! Nem kis örömmel számolok be arról, hogy mióta nálunk népdalversenyen egyházi szövegű népéneket is lehet énekelni, az idén tavasszal - 1999-ben -ketten is elsők lettek az Aranymiatyánk éneklésével. Az egyik Somogyban: Ripszám Ágnes. A másik rendezvényen - Rév-Komáromban - csak verse­nyen kívül „indult" az Aranymiatyánk, de azt állapították meg róla, hogy el­ső lett volna, ha a verseny „szabályai" ezt megengedik. Különdíjat azért ka­pott a kis énekes: Gogh Anna. - 2000 januárjában a dunántúli népénekver­senyen, Székesfehérvárt, ismét az Aranymiatyánk „győzött" egy mosonma­gyaróvári gimnazista előadásában, és ugyancsak ő - Molnár Anett - nyerte meg az országos népdaléneklési versenyt márciusban Mohácson - az Aranymiatyánkkal. 1999. május 13-án történt Budapesten. A Magyarok Házában találkoztam egy csángómagyar fiatalemberrel. Mihamar Lujzi-Kalagorról kezdtünk be­szélgetni. Eldicsekedtem neki, hogy szülőfalujában gyűjtöttem egy gyönyö­rű népéneket: az Aranymiatyánkot. Alig kezdtem el énekelni, velem együtt fújta, és csak akkor derült ki, hogy miért tudja ő is ugyanúgy, mint én: gyer­mekkorában tanulta - az édesanyjától, Csernik Jánosné Ximpu Máriától, aki­től én is, - de én csak az előző évben, 1998-ban. Felejthetetlen marad „találkozásom" a csángómagyar Aranymiatyánkkal 1999. augusztus 15-én, amikor sok százan énekeltük Kacsikában, a Mária­kegyhely búcsúján, a jászvásári egyházmegye évenkint egyetlenegy alkalom­ra engedélyezett magyar nyelvű szentmiséjén. 1999-ben három nappal a búcsú előtt, augusztus 12-én, megkérdeztem Kacsikában a kegyhely plébánosát, hogy a búcsúünnep magyar nyelvű szent­miséjén ki mondja a prédikációt. Megtudtam tőle, hogy Ft. Páll Antal, a ro­mániai katolikus püspöki kar titkára Bukarestből, mert őt kérte fel a jászvá­sári püspökség. Augusztus 15-én, a búcsúünnepen, reggel 1/2 8-kor nyu­155

Next

/
Thumbnails
Contents