Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek - Keményfi Róbert: Az európai görög katolikus tér reneszánsza

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek A kultúrrégió kialakulása fíultútrcgió „A" ismérv alapján Kuliúncgió „A"cs„8"i ;mérv alapján K;i!túné£ii> „A", ,JÖ"6S .,C" ismérv «lapja» ÍÖTl /. ábra befolyásolják a helyzetben betöltött viselkedésmintákat.

81 A vallási öntudat szimbolizációja tehát igazán az eltérő felekezethez való viszonyulásán keresztül értelmezhető. A vallási identitás - hasonlóan tehát az etnikaihoz - állandó, élő folyamatként értelmezhető. A társadalomföldrajzban a fenti kvalitatív térszerkezeti (relatív tér) megközelítés mellett az etnikai és vallási identitás kvantitatív mikroelemzése is megjelent. A kérdés az, hogy történeti, geográfiai (abszolút tér), politikai, közigazgatási, egyháztörténeti folyamatokat tükröző felekezeti, etnikai statisztikai adatok hogyan adják (adhatják) vissza egyének, kis közösségek vallási identitásának alakulását, formálódását? Ezeket a kérdéseket vizsgáló társdalomföldrajzi írások szemléleti bipolaritással közelítik meg a vallási hovatartozást. Egyrészt a felhasználható, elérhető statisztikai (tehát eleve zárt) adatokból mérhető módon rekonstruálják az adott közösség felekezeti változásának alakulását, másrészt a terepen végzett tapasztalati (leírás, interjúk, megfigyelések) adatnyerési módszerrel, egyéni élettörténetek, sorsok elemzésével árnyalják a felekezeti hovatartozás „száraz" adatait. A néprajzi módszerekkel felvett anyagokkal tehát a statisztikai adatok és földrajzi térszerkezetek alakulása „mögé" lehet pillantani. A görög katolikus mezotérben, az egykori Csík megyében folynak ilyen lokális kutatások.

82 A mező- és mikroszintű terek vizsgálatai csupán lokális, de annál árnyaltabb vallási térszerkezeti működési modelleket képesek megrajzolni. A huntingtoni makroszintű gondolatot a néprajz ezekkel a kutatásokkal tovább árnyalhatja, finomíthatja. A makroszinten maradva azonban azt mondhatjuk, hogy jellemvonásai alapján az európai görög katolikus tér tipikus határ-kultúrrégióként, mi több, etnikai hovatartozástól független, a világ két nagy kultúrterülete közötti átmeneti térségként működik. A földrajzi kultúrrégió olyan területi egység, amelynek társadalma valamely kulturális ismérv alapján összetartozik. A néprajz hasonló definíciója a kulturális régióról azt a földrajzilag kijelölhető nagytájról beszél, amelyen a kultúrának (jelen esetben görög katolikus) egy történelmileg kialakult viszonylag stabil, folytonosságot mutató, a környezetétől eltérő struktúrája létezik. Az európai görög katolikus terület jellege alapján a formális kultúrrégiók közé sorolható: közös, homogén (a funkcionális kultúrrégió jellemző720