Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Horváth József Győr: Adalékok a népi vallásosság kutatásához 17–18. századi győri végrendeletek alapján

Elszórtan találunk adatokat a vallás gyakorlására is. Testálóink egy kisebb része említi, hogy a halálra készülvén - mielőtt a tanúkat hívta - meggyónt és megáldozott. így pl. Bodo Mihály 1616-ban "elsőben Istenemmel megh bekeluen es gyonuan", Okos János özvegye pedig "az en megh ualto Christusomnak Szent Testének Vérének hozam ualo uetele es egiesölese után" teszi utolsó rendelését.

13 A protestánsoknál az úrvacsora-vételre találunk adatokat, így pl. 1609-ben Zebehazy Miklós "az en nagy betegségemben az Ur uachoraiahoz jarulwan" készíti Németiben utolsó rendelését, míg az 1644-ben Arakon testáló Győri Balogh István "elsőben Istenemmel megh egyesüluen az Sz. Sacramentumnak vétele által" hívatja a testamentumosokat.

14 Néhány testálónk gyóntatójáról is említést tesz. így tudjuk pl., hogy Olasz János feleségének gyóntatója 1616-ban Altabak János szentadalberti prépost, míg Kremszer György házastársa 1669-ben egy Pluanger nevű papot nevez meg "Pater Confessariusának".

15 Megemlítendő még az újvárosi rác asszony, Knéz Ilona, aki 1639-ben komáromi Racz Fülöp papnak hagy tíz tallért, mint gyóntatójának.

16 Több végrendelkezőnk nyilvánítja ki azon kívánságát, hogy utódai vallásukban megmaradjanak. Hamar Orbán pl. 1636-ban utóörököséül rendeli az ő legközelebb való "Catholica" atyafiait, "de ugi, hogy az igaz Catholica religioban uegigh megh maradgianak."

17 Mások az imádság fontosságát hangsúlyozzák ki, mint pl. az 1760-ban ekképpen rendelkező Botth Márton: "Gyermekeimet mind jóra intvén, legfőképpen, hogy mindennapi imádságaikban szegény bűnös lelkemrűl el ne felejtkezzenek,..."

18 Forrásainkban az egyház javára tett kegyes hagyományok fordulnak elő a legnagyobb számban. Ez nem véletlen, hiszen a testálok lelkük üdvözülését akarták ezzel is biztosítani. Ahasver von Brandt szerint a testamentumok 80%-ában találhatók ilyen hagyományok: ilyen arányt mutat ki a XIV-XV. századi soproni végrendeletekből Szende Katalin is.

19 Az általunk vizsgált 804 XVII. századi forrás közül 422 tartalmaz kegyes hagyományt: ez 52,4%! Meglepő eredményt kapunk azonban, ha korszakunkat kettéválasztjuk: a század első felében 518 testáló közül 175 (33,7%), míg a második felében 286 közül 247 (86,4%) tett több-kevesebb ilyen hagyományt! Jelentős növekedést mutat a rendelések száma is: az előbbi 175 végrendelkező összesen 306 (1,74/fő), míg az utóbbi 247 együttesen 599 (2,46/fő) kegyes hagyományt tett! Az arányok eltolódásának okait kutatva érdemes egy pillantást vetnünk a hagyományok "címzettjeinek" megoszlására is! A 905 XVII. századi "pium legatum"-ból kereken 300 a Boldogasszony-templomnak van rendelve: ebben bizonyára nagy szerepet játszik az a tény, hogy ez volt a győri káptalan - azaz a földesúr - temploma.

20 Ha azonban a két korszakot külön nézzük, láthatjuk, hogy a század első feléből 95, míg a másodikból 205 hagyomány maradt 95