Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Horváth József Győr: Adalékok a népi vallásosság kutatásához 17–18. századi győri végrendeletek alapján

Hasonlóan fontos témánk szempontjából forrásaink első rendelése, melyben végrendelkezőink testükről és lelkűkről rendelkeznek. A százával kínálkozó példák közül itt csak néhányat említhetünk. Tóth Mátyás visi jobbágy 1600-ban készült testamentumában pl. ez áll: "...legh eleőszer a minth illik igaz kerestennek es az Romai Annyaszentegyhaznak fiath az en lelkemeth Aianlom az en megh ualtomnak, kinek teremteth alattia uagiok, az testemeth penighlen az feöldnek giomraban".

7 De gyönyörűen fogalmaz pl. az 1630-ban testáló Simonkovitth Katalin is, aki lelkét Jézusnak hagyja, "ki az utolsó számadáskor job keze feleől az eöreök életben állassa", testét pedig a földnek, "hogy az Angyali Trombita szóra ezen testei keörnyűl uetetuen, eleő állassa"; míg Egri Márton 1645-ből származó rendelése azért érdekes, mert több pártfogót is megemlít: "Elsőben ajánlom Lölkömet az Fölséges mindenható Istennek kezeben, Azután az En kegies Patronamnak az Boldogságos Szűz Mariának, Zent Bertalannak, Zent Mártonnak, Zent Christoffnak, Patronusimnak es az többinek is."

8 Végül Horváth András rendelését idézzük 1684ből: "Elsőben Minden keresztyén Embernek mindennek főllőt az eő bűnös lelkére kel vigyásznyi, azért énis gyarló Ember léuén noha bűnben szűlettettem, és bűnös vagyok, mind azon által az en megh valto Istenemnek, és véghetetlen Irgalmu atyámnak, az ki teremtet ajánlom,...".

9 Forrásainkban csak kb. tucatnyi alkalommal találkoztunk olyan tárgyak említésével, amelyek a vallás gyakorlásával függnek össze. Három testálónk tesz említést olvasóról: Hans Pfaffenhoffer 1616-ban 2 gyermek nyakába való olvasót, Lucas Kossinger 1621-ben egy "giermek niakaban ualo óluasos függőt", Miskei Szíjártó Gergely pedig 1651-ben egy "claris" olvasót hagy valakinek.

10 Ugyancsak 3 testamentumban szerepel "Agnus dei": Molnár Anna felsorolásában fordul elő 1631-ben "Egy köröszt agnus Deivel"; Oppaka György inventáriumában 1640-ben egy láncos Agnus dei-t említenek; míg Neumann Jakab hagyatéki leltárának készítői 1629-ben egy kicsi aranyozott Agnus Dei-t és egy kicsinké aranyozott ezüst keresztet vesznek számba." Végül Mákóczj Klára 1761-ben kelt végrendeletét idézzük, amely képekben gazdag: - hagy valakinek egy Szentháromság-képet; - egy másik személynek "Szent István és Szent Imre herceg képeket legált"; - az öccsének pedig hagy "Egy Boldogh Aszony képét, oly móddal, hogy eö is aztot jöuendőben tisztellye..." (hogy testálónk tisztelte, azt mutatja több más mellett az is, hogy "az Öregh Templomban lévő Fájdalmas Chudalatos Boldogságos Szűz Mária Nagyob tiszteségére" hagyott 7 forintot és egy pár 8 garasos gyertyát is).

12 94