Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Selmeczi Kovács Attila Budapest: Egy újkori virágszimbólum: a napraforgó

Ez a szemelvény kellőképpen kifejezi az alapvető szemléletbeli különbséget. A nemesség és a polgárság heliocentrikus felfogásával szemben a parasztság ugyanis a napraforgó mozgását a földhöz viszonyította. Ahhoz az anyaghoz, amiből a növény kisarjadt, ami az élet közvetlen forrása, amihez elszakíthatatlanul kötődik az ember. Ezen a racionális alapon tett szert a napraforgó a népköltészetben és a népi példabeszédben a "hűtlen, állhatatlan" jelzőre, és vált negatív tartalmú jelképpé. Ilyen módon nyerte el a napraforgó mint virágszimbólum a múlt század folyamán ellentétes jelentéstartalmát, aminek népi változata mindmáig megőrződött, feledésre ítélve az eredeti jelentést. JEGYZETEK 1. A növény európai elterjedéséről ad képet SELMECZI KOVÁCS Attila: Akklimatisation und Verbreitung der Sonnenblume in Europa. Act Ethnographica XXIV. 1975. 47-88. 2. DODONAEUS, Rembertus: Florum et coronarium odoratorumqe nonnullarum herbarium história. Antverpiae, 1568. 294. 3. Uott. 297. 4. DALECHAMPS, Jacques: História generalis plantarum. Lugduni, 1586. 874. 5. CAMERARIUS, Joachim: Hortus medicus et philosophicus. Francofurti ad Moenium, 1588.60. 6. DURANTE, Castore: Hortulus sanitatis. Frankfort am Maeyn, 1609. 767. MATTHIOLUS. Petrus Andreas: Deplantis Epitome utilissima. Francofurti ad Moenum, 1586. 261., BAUHIN, Caspar: Phytopinax. Basileae, 1596. 541. 7. RAPAICS Rajmund: A magyarság virágai. A virágkultusz története. Bp. 1932. 267. 8. CAMERARIUS, Joachim: Symbolorum et emblematum. Norimberg, 1590. 59. 9. Uott. 60. 10. ROLLENHAGEN, Gabrielis: Emblematum centuria secunda. Arnh, 1618. 51. 11. Vö.HENKEL, Artúr — SCHÖNE, Albrecht: Emblemata. Handbuch zur Sinnbildkunst des XVI. und XVII. Jahrhunderts. Stuttgart, 1967. 311-313. 12. BOSCHIUS, Jacobus: Symbolographia sive de arte symbolica sermones Septem. Augustae Vindelicorum et Dilinquae, 1702. I. 108-109. 13. Uott. 17,725,12,7. 14. DÉVAY András: Nap után forgó virág, vagyis az emberi akaratnak az Isten akarattyához való illesztése. Nagy-Szombat, 1764.. BENKŐ József: Téli bokréta, melyet a szent írásnak idvességre illatozó virágaiból kötött. Nagy-Szeben, 1781., GYÖRFFI József: Napra forgó virág, melyben a b. Szűz Máriának fogantatása és Hét innepei foglaltatnak. Pest, 1791. 15. DÉVAY András op. cit. 16. BOSCHIUS, Jacobus op. cit. 7. 17. GESSMANN, G.W.: Die Pflanze im Zauberglauben. Ein Katechismus der Zauberbotanic. Mit einem Anhange über Pflanzen-Symbolic. Wien-Pest-Leipzig, é. n. 239. 18. A legkorábbi magyarországi szerelmi virágszótár Orientalische Blumenschprache. Pest. 1830. V.o. RAPICS Rajmund op. cit. 364. 19. KASSAI Adolf: Virágnyelv. Szerelmi levelező. Pest, 1852. 20. SZUTÓRISZ Frigyes: A növényvilág és az ember. Bp. 1905. 501. 92