Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Erdélyi Zsuzsanna: Előszó helyett - Az „Adventtől adventig” c. veszprémi kiállítás megnyitója 1991. május 10-én

gyón volt lehetőség, pedig de fontos lett volna, hogy e bonyolult - ellentmondásos korban tájékozódhassunk a népi hitszféra rejtett, kényszerűen elrejtett zugaiban. Fontos lett volna, hogy meghalljuk az el nem kiáltott hangokat, a csöndes nyöszörgéseket, a korkitermelte konfliktushelyzetből adódó "minő keserveket", ahogy egyik öregasszonyom mondta Palócföldön: "Minő keserves volt nekem..." s aztán sorjázta keserveit. Bőven volt belőlük. A konfliktus-helyzetet a külső világ uralkodó eszmeisége, anyagelvü materializmusa és a belső világ, az istenelvű EGO idealizmusa összeegyeztethetetlensége okozta. Egyeztető ún. szinkretikus törekvésekre voltak kísérletek, amelyek hol sikerrel, hol kudarccal jártak, összességében sok jóra nem vezettek. Az összeredmény az, amit észlelünk. Mindenki maga döntse el, biztató-e vagy nem? Mindezeknek vizsgálata ethnopszichikai és vallásszociológiai szempontok miatt lett volna nagyon fontos. Lett volna - mondom. Már lekéstünk róla. Sem az öregeket, akik meghaltak és sokat mondhattak volna, sem a kort, amelyben éltünk nem érhetjük utol. Nem tudjuk utolérni a közösségi tapasztalat sűrítette népi bölcsességet sírjába magával vivő öreget. Nem tudjuk utolérni a padlásokon fürkésző fiatalokat és a padlásokat kifosztó neppereket. Az elhordott köcsögöket, sujkolótákat, gerebeneket, a kicsikart fa Krisztusokat, a celli Máriákat, az üvegfestményeket, "öregbetűs" régi könyveket. Pótolhatatlan értékeket, amelyekre az elmúlt negyven évnek alig volt gondja. Legföljebb nekünk, egyes néprajzosoknak és Istenben boldogult nagyszerű Bálint Sándornak volt ez nagy gondja. Gond, hogy egy, a Hatalom részéről eleinte üldözött, majd úgy ahogy megtűrt, de nem kívánatos eszmerendszer harsány bizonyítékaiként mennek veszendőbe megmentendő szellemi, tárgyi javak. A gond gond maradt, de átlendült cselekvésbe. Már nemcsak lelkes fiatalok és lelketlen nepperekjárták a padlásokat, hanem megszállott néprajzosok is, akik igyekeztek menteni. Egyrészt tudatformálással, hogy kik-mik a nepperek, s ami érték az ősök hagyatéka - az a tulajdonosok számára is érték legyen. Amiképpen az volt az ősöknek is. Másrészt meg igyekeztek közgyűjtemények számára öszszeszedni mindazt, amit lehetett. Ezzel megőrizni az utókor számára. Hogy itt, ilyen nehéz körülmények között ebben a múzeumban is folyt csöndes, értékmentő munka, jelzi a mai kiállítás anyaga, amely az egyházi év menetének megfelelően adventtől adventig mutatja be a magyar népi hitélet ünnepkörökhöz kötődő emlékeit. Magával a kiállítással részletesen nem foglalkozom. Ha körülnéznek meglátják, hogy önmagáért beszél. Kitűzött célját tökéletesen eléri: láttatni, ismertetni és megismertetni azt a világot, amelynek értékeit most már nem raktárak rejtegetik, hanem kitűnő koncepció alapján, 8