Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Erdélyi Zsuzsanna: Előszó helyett - Az „Adventtől adventig” c. veszprémi kiállítás megnyitója 1991. május 10-én

magas szakmai hozzáértéssel, - és ami még több - nagy szeretettel helyeztek tárlókba. Azt hiszem, hogy ennek a valláshoz és jeles napjaihoz kötődő tárgyi anyagnak a bemutatása révén élesebben látjuk és jobban megértjük azt a paraszti életet és hitvilágot, amely az isteni rend meghatározta természeti rendre épült és úgy tudta ezer éven át biztosítani kérgestenyerü hétköznapjait, hogy imádságos ünnepei ritmusából nem esett ki. Szombat délben letette munkaeszközét s készült a másnapi ünnepre. Hat kemény nap után egy nap pihenésre Isten nevében. Ha megszólalt a harangszó, keresztet vetett, vagy elindult templomába. Jó lenne, hogyha a most látottakat nemcsak érzékelnénk és mondanivalóját megértenénk, hanem tanulnák is belőle. Jó lenne, hogyha a megszólaló harangszó egyre több embert késztetne keresztvetésre vagy a templomba indulásra. A harangszó wjr. bizakodásra késztet, a templom meg a lélek nyugalmát ígéri, miközben Krisztus szavával a tiszta erkölcsöt és az ember szeretetét hirdeti. Mindazt, amire a ma emberének olyan nagy szüksége van. Nem tudom befejezni mondanivalómat, anélkül, hogy meg ne szólaltassak még két embert: Lékai László néhai esztergomi érseket, bíboros prímást és Bálint Sándort, a szakrális néprajz európai hírű kutatóját. Együtt hoztuk létre 1980. január elején az esztergomi Népi Vallásosság Múzeumot, szerényebben szólva, gyűjteményt. Közös gyűjtési felhívásunk, - amelyben ki-ki elmondta a magáért - az Új Ember 1980 január 6-i számában jelent meg. Ezt valamiféle alapító okmánynak is tekintjük. Először Lékai érsek úr szólt népi értékeink sajnálatos pusztulásáról, s elemezte, miért fontos az ilyen jellegű gyűjtemény létrehozása, majd így folytatta: "...Ezért mindnyájunk közös érdeke, hogy a népi vallásosságnak még meglévő emlékeit összegyűjtsük s szinte a huszonnegyedik órában helyet és meglévő környezetet biztosítsunk számukra. Legelsőül helyet, majd kiállítási lehetőséget, hadd legyen mindenki részére hozzáférhető, aki népi kultúránknak ehhez a rétegéhez akar közelíteni, akár a szaktudás érdeklődésével, akár a magánember kíváncsiságával, vagy áhítatával. Mindezt végigélvén és végiggondolván, mint esztergomi érsek-prímás, készséggel fölajánlom a most létesítendő népi vallásos gyűjtemény szállásául az esztergomi bazilika épületkomplexumának egyelőre alkalmas helyiségeit..." S most Bálint Sándoré a szó. Klasszikus értékük miatt idekívánkoznak, veretes gondolatai hozzánk is szólnak: „Egyházunk egyetemességének fegyelmében, liturgikus rendjében, a hívek szokásaiban és ünneplésében minden népnek és tájnak megvannak a maga hagyományai, amelyek akkor is élnek és hatnak, amikor az élet már elhaladt fölöttük. Ezek a hagyományok nemcsak a lélek világában hajtottak színes virágokat: naiv imádságokat, megragadó énekeket, ünnepi szokásokat, bölcs, emberi magatartást, amelyekről 9