Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Selmeczi Kovács Attila Budapest: Egy újkori virágszimbólum: a napraforgó

tekben, valamint a gazdagpolgári és orvosbotanikai kertekben. E munkák egyik legtekintélyesebb növényhistóriai feldolgozása Jacques Dalechamps lyoni botanikus két kötetes folioja, amelyben azt olvashatjuk, hogy "az összes arany virággal díszített növényt nagyságával és szépségével felülmúlja ez a növény, amit Chrysantheum Perunianumnak neveznek". A napraforgónak ez időben divatos elnevezéseit is megtaláljuk ebben a munkában; Flos Solis, Planta maxima, Lusitanús gigante, Solis flos, Sol Indianus.

4 A növény legkedveltebb és leggyakoribb korai megnevezése a Flos Solis volt, amit nemcsak a Napra emlékeztető sárga tányérvirágával, hanem lenyűgöző méreteivel is kiérdemelt. Ez az egynyári növény rendkívüli tulajdonságaival teljesen ámulatba ejtette a XVI-XVII. századi embereket, mert a tavasszal elvetett jelentéktelen magból néhány hónap leforgása alatt fa méretű, impozáns virágú növény fejlődött, amihez hasonlóval mindaddig nem találkoztak. Ezt az ámulatot tovább növelte a napraforgó páratlan termékenysége. Egyik korabeli tudós 2362 érett magot számolt össze egyetlen napraforgótányérban.

5 Mindebből egyenesen következik, hogy a napraforgót azonnal felruházták a legkülönbözőbb csodatévő tulajdonsággal. Több orvosi munka ajánlotta pl. magvainak és szárának főzetét sokféle belső betegség kúrálására; magvainak fogyasztását a férfierő növelésére, a nők meddőségének gyógyítására; a megvágott szárából kifolyó ragacsos nedvét pedig csonttörések kezelésére.

6 A napraforgó sok különös tulajdonsága közül mégis legjelentősebbnek a heliotropizmust, a Nap után való fordulást tekintették, amit több európai nyelvben máig megőrzött köznévi alakja is kifejezésre juttat, mint pl. a magyar napraforgó, a francia tournesol vagy az orosz podsolnecnik. Ennek a megnevezésnek az az alapja, hogy az egészen fiatal növény rügyei valóban követik a Napot, reggel kelet, este pedig nyugat felé irányulnak. De a levelek és a virágzat kifejlődése után az elkeményedő szövetek miatt a napraforgótányér rögzítődik a legkedvezőbb megvilágítás: kelet felé fordulva. Ennek a jelenségnek az alapján, bár azt erősen eltúlozva nevezte el 1582-ben Monardez spanyol orvosbotanikus ezt a növényt solsequiumnak, azaz a Nap után forgó virágnak.

7 Ezzel pedig feledésre ítélte az addig solsequiumként évezredek óta több okkal számontartott virágokat, mint pl. a katángot vagy a körömvirágot (Calendula officinalis), amelyek lényegesen igénytelenebb formával rendelkeztek. Ugyanakkor az újvilági növény előtt - alig fél évszázaddal európai megjelenése után - megnyitotta a jelképpé, a virágszimbólummá váláshoz vezető utat. A XVI. század végének legjelentősebb jelképtani munkájában már megtalálható a napraforgó számos óvilági virág társaságában. Az 1590-ben kiadott szimbolográfia szerzője Joachim Camerarius nürnbergi orvos a Nap sugarai 87