Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Csoma Zsigmond Budapest: Történeti rétegek és kultúrantropológiai megfigyelések a Kárpát-medence szőlővédőszentjeinek tiszteletében

a szőlőhegy földesura, - főleg ha egyházi földesúr volt - feudális tulajdonosa alapított és építtetett valamelyik szőlőhegyi védőszentnek kápolnát vagy szobrot. A 18. sz.-ban ugyanis még a jobbágyoknak a földesurak vallását kellett követniük, az ellenreformáció idején pedig még ez alapvető volt. A szőlőhegyen a megfelelés, lojalitás egyik jelzője talán az ilyen módon felszentelt patrónus buzgó tisztelete is lehetett. A védőszent búcsúján, ünnepi alkalmain ugyanúgy részt vehettek a kisebb, szegényebb szőlőbirtokosok, kapások, napszámosok és vincellérek, mint a hegy nemesi - feudális előjogú-tulajdonosai. Ekkor közelről láthatták az alsóbb társadalmi réteg képviselői azokat a nagyobb családokat, akik neve fogalomként keringett a hegyen. Kissé bizalmasan, talán halkabban ejtették ki nevüket, mintegy maguk előtt is majdnem a családhoz tartozónak vélték magukat. Szőlőhegyi kutatásaim során figyeltem fel ezekre a jelenségekre, ami egyféle szőlőhegyi demokráciát tükrözhet. Holott ez a kapcsolat valójában csak annyi volt, hogy a pl. az Esterházy gróf, vagy a Zichy gróf szőlőhegyén volt a saját pár négyszögölnyi szőlőterületük. Előfordult, hogy egyenrangú szomszédnak képzelték magukat, ami jogilag, birtokjogilag így is volt, még akkor is ha látták пар-mint nap, hogy a szomszédban a szőlőt, vincellér irányításával, szakmunkás-bérmunkás szintre vergődött napszámosokkal munkáltatták. Az uraság présháza mégis nagyobb előkelőbb volt, benne a hordók és eszközök nagy számával és másságával. Ilyen alkalmakkor konkretizálták a szőlősgazdák a családnevek mögött fellelhető hercegi, grófi, bárói családtagokat. Ez volt az az alkalom, amikor a "magas kultúra" képviselőinek tárgyiasult világával, bámészkodásra és csodálkozásra is alkalmat adó környezetével, szemtől szemben találkozhattak. A szertartások alatt nézelődve és részt véve a körmeneten megbeszélhette hasonszőrű sorstársaival a látottakat, hallottakat és a feltételezéseket. Bő témakört biztosított a szőlőhegyi birtokosoknak, gazdáknak a későbbiekben is ez az évenkénti egy-két alkalom. Persze mindez egyben hozzá is járulhatott az ún. "szőlőhegyi demokráciához".

32 A közös sors, a közös munka, a közös érdekeltség és a közös félelem a természet erőitől, közös szőlőhegyi védőszent kultuszt hozott létre egy-egy szőlőhegyen. Ebben a kultuszban az együttlét, az egymásban bízó és egymáshoz szorosan kapcsolódó hit és értékrendszer is megnyilvánult. A személyenkénti egyedi különbségek így feloldódtak az együttes szőlőhegyi életben és érdekben. Az együttes sors és közös kiszolgáltatottság még inkább összehozta a szőlőbirtokosokat, sőt pszichikailag ez könnyített is sorsukon és aggódó félelmeiken. Már Berzeviczy Gergely észrevette és papírra is vetette a parasztok természetéről írt munkájában: "...mert könnyebben viselhető a teher, 81