Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Csoma Zsigmond Budapest: Történeti rétegek és kultúrantropológiai megfigyelések a Kárpát-medence szőlővédőszentjeinek tiszteletében

amely közös másokkal, és kedves az, aki társunk a nyomorban. "" Ez a megfigyelése csoport-lélektanilag igen értékes és eddigi szőlőhegyi kutatásaim alapján úgy látom, hogy pl. a közös veszélynek kitett, nagy értékű és óriási munkát igénylő szőlőhegyeken feltétlenül hasonlóan érvényesült, különösen a szőlőhegyi védőszentek tiszteletében. Könnyen el lehetett képzelni az akár fanatikus hitet és tiszteletet az olyan hazátlan zsellérnél is akinek szinte semmije sem volt, de pár négyszögöles szőlőhegyi területecskéjétől várta társadalmi és gazdasági helyzetének jobbra fordulását. (Még akkor is, ha tudjuk, hogy ezt a társadalmi helyzetet - a zsellérséget - az adó alóli és a jobbágyterhek alóli kibújás is motiválhatta.) Egy másikfajta jobbágy okoskodás szerint ha semmije sem volt, nem vehettek el tőle semmit. Ez az egyféle kisemmizett mentalitást tükröző gondolat - amit Berzeviczy ugyancsak említ - mutathat rá az ellenreformációban a néptömegek vallásos gondolatokba és a misztériumba való menekülésére a nehezedő életkörülmények miatt és azok ellenére. Ugyanakkor a reformáció nem tudta kielégíteni ezt a misztikumot kívánó, abban menekülő érzést. A társadalmi kisemmizettségük és tehetetlenségük ellenében az örök végzet és a majdani egyenlőség megnyugtató hitét remélték a szőlővédőszentektől. A fiatal aki a szőlőhegyen megállt a patrónus szobra előtt, mást tisztelhetett benne, másképpen élhette meg ezt a találkozást, mint a tapasztalt, életbölcsességgel megáldott, kedves szőlőhegyét szemével végigcirógató idős gazda. A fiatal esetleg csak legendákat hallott az egykori ítéletidőkről, a hegyről esővízzel legörgetett hordókról, a keletkezett károkról. A védőszent tiszteletét készen kapta - saját személyes tapasztalatok nélkül - az öregektől. Amíg saját élettapasztalata nem gazdagította ezt az érzést, addig csak kívülről és nem belülről fakadóan élte át azt. Az idős, kérgeskezű szőlősgazdák egész lényükkel átélték a szent előtti tiszteletet. Ők voltak, akik tartalmilag is alakították és formálták ezt a kapcsolatot. Élettapasztalatukból eredően féltek attól, hogy a hosszú életük alatt látott, vagy már a földben pihenő öreg szeretteiktől hallott borzalmas jégesők, vízmosások, elfagyások elszomorító képe, - esetleg víziója - saját szőlejükben meg ne ismétlődjön. Eddigi kutatásaim alapján megfigyelhettem, hogy különös érzéssel gondoltak szőlejükre, borukra - mint anya a felcseperedő - erősödő gyerekére. Dolgos napjaik eredményét látták benne, amit kemény, férfias, mégis ellágyuló érzésekkel emlegettek. Bennük már az évszázados tapasztalat, félelem és kiszolgáltatottság emléke kavargott, amikor a szentre felpillantottak. Ez a kettős érzelmi kötődés, védőszentek alakjában, tiszteletében, tudatukban összefonódott. Ők tudták, hogy mit jelent a szent védelme, és azt is tudták, érezték a szent előtt állva, hogy mennyire kiszolgál82