Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Czirikusz Katalin Lemberg: Egyházi közénekek – a gyűjtemény történelmi gyökerei és mai hagyományai

Ugyancsak nem volt lehetőségem angol nyelven megjelentetett kutatásokat tanulmányozni. (Stephen Reynolds, Johann von Gardner, Antonovics, Joan Roccasalvo) - ezért csak általános elképzeléssel rendelkezem. Az egyházi zene akkor vált tanulmányozás tárgyává, amikor Firczák Gyula lett a püspök (1891-1912). Ö volt a kárpátaljai egyházi dallamok elrendezésének kezdeményezője. Az adatok arról tanúskodnak, hogy ez a munkácsi görög katolikus püspök rendkívüli egyéniség volt, magas intelligenciával és széles látókörrel rendelkezett. Neki köszönhető, hogy az említett gyűjtemény létrejött. A források alapján a következőket mondhatom: Firczák Gyula püspök megbízta Boksay Jánost, az ungvári görög katolikus székesegyház karmesterét azzal, hogy gyűjtse össze és kottázza le a létező egyházi dallamokat és az egész egyházi ciklusra szóló énekeket. Boksay zenei szakképzettséget szerzett (a Budapesti Zenei Akadémián tanult), ami akkor Kárpátalján nagy ritkaság volt. Az énekeket Malinicstól, az ungvári diakónustól hallotta és kottázta le. Malinics nagyon jó ismerője volt a helyi énekeknek, ugyanakkor jó autodidakta énekes is volt. Viszont zenei képzettséggel Malinics nem rendelkezett, kottát olvasni és kottából énekelni nem tudott, így csak az ő szájából hallotta és rögzítette Boksay az egész egyházi énekciklust. Ez eléggé hosszadalmas munka volt. Ezekből az énekekből állította azután össze az "Egyházi közénekek" с gyűjteményt. Mindazok, amelyeket Boksay Malinics után írt le, helyi énekeknek számítottak, Baksay tehát rábízta magát Malinics megfelelő kántori gyakorlatára és emlékező tehetségére. Az összegyűjtött dallamokat a püspök kiadta és így jött létre az említett kottagyűjtemény. Ez 1906-ben történt. A gyűjtemény két kiadásban jelent meg. Az egyik Ungváron templomi ó-szláv nyelven (Cerkovnoje prosztopinije), a másik Budapesten magyarul "Egyházi közénekek" elnevezéssel. A munkácsi görög-katolikus püspök utasítására minden templom köteles volt a gyűjteményt megvásárolni. így ezek az énekek egész Kárpátalján és Horvátországban hivatalos egyházi énekekké váltak. A gyűjteményben talált dallamokat feltételesen két csoportba lehet besorolni. Az egyik csoportba azok illenek, melyek a hagyományhoz kötődnek, vagyis az úgynevezett "oszmoglász"-rendszerhez tartoznak. A másikba viszont azok a dallamok kerültek, amelyek függetlenek ettől a rendszertől. Nem áll szándékomban belemerülni ebbe a problémába, csak azt szeretném kihangsúlyozni, hogy nem csak kötelező liturgikus dallamokról van itt szó, hanem olyanokról is, amelyekben ruszin sajátosságok vannak. Természetesen sok azonos tulajdonság köti össze a galíciai és a kárpátaljai egyházi 519