Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Sándor János Kolony: Adalékok a kolonyiak vallásos életéhez

Ez út emléke lesz vígasztalásom. míg földi életem ösvényét járom. О Mária. Jézus anyja, híveidnek légy oltalma. Az éneket a templomajtóban fejezték be. Mivel éppen kezdődött a mise, hirtelen bekapcsolták a villanyokat és nagy erővel megszólalt az orgona. Az áramütés és az orgona hangja megrezdítette a homlokzat vakolatját s az mind a kolóniák fejére, nyakába hullott, kisebb-nagyobb sérüléseket okozva. "Isten büntetése! Mert nem várták meg a szentmisét!" - mondta egy zsérei asszony. Minden falunak megvolt (megvan) a maga templomi előénekese, előimádkozója. Önként vállalt tisztség volt ez. Megbecsülték őket, hiszen nemcsak a templomban, de a "prosecciókon", búcsújárásokon, halott-virrasztáson övék volt a főszerep. Elismert előénekes volt Kolonban Balkó József-Urbi Dodi, aki negyven évig viselte ezt a tisztséget. Népszokásaink jelentős része az ünnepkörökhöz fűződik. Legbensőségesebb kapcsolata a természettel, - úgy is mondhatjuk - magával az Úristennel, a szántó-vető embernek van. Hiszi, hogy a természet erőinek csak az Isten parancsolhat. Hozzá fohászkodik esőért vagy szép időért, veri félre a harangot, ha vész közelít. "Jézus segíts"-el lát neki a szántásnak, megáldja az elvetett magot, térdethajt az érett búzatábla előtt, kereszt jelével szegi meg az új kenyeret s megcsókolja a földreesett szeletet. Tiszteli a mezőt, fákat, madarakat. Isten madárkájának nevezi a fecskét, Isten körtének a galagonyát. Szinte elképzelhetetlen, hogy a földjét művelő paraszt ne volna istenhívő. Munkáját mindig is befolyásolta a természet, így ennek megfelelően alakultak ki a közös szórakozások, szokások. Egyes szokások, mint pl. a villőzés, öntözés, lucázás, karácsonyi, újévi szerencsézés még élnek, de már csak mint megszokott dolgok. Már nincs meg belső tartalmuk, a hit, a tudat, amiért azokat elődeink csinálták, hogy a rosszat elűzzék, a jót pedig befogadják. A koloni, illetve zoboralji ember lelkivilágát, vallási érzületét az alábbi lejegyzésből ismerhetjük meg legjobban: "E jegyzetet kezdem az Úr 1918-s évétől" Emlékezetem az iskolaév, amely nagy fordulóval kezdődött. A magyar kislányokból majdnem szlovák lányok létesültek, mert itt Magyarország megszűnt s lettünk szlovákiai magyarok. Az iskolában szlovák órák létesültek, amit egy hatvan éves magyar tanítónak kellett tanítani -száz diákot. A tanulók akkor mehettek minden nap tanulás előtt szentmisére s onnan iskolába. 1924-ben jött a forduló. Új, magyar 24 éves tanító jött Kolonyba. Mindenre fölfigyelt. Akkor én utolsó évet jártam az iskolán, mert akkor csak hat elemi volt a kötelező. Azalatt az egy év alatt többet lehetett tanulni, mint az előző öt évben. Akkor kezdődtek csak a bizonyít508