Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Sándor János Kolony: Adalékok a kolonyiak vallásos életéhez

vány adások is. S ha az iskolából kikerültünk, hozzáfogtunk a házi s mezei munkához. Édesapám földműves volt, voltak földei, lovai, pár tehenei s mentünk kapálni, szénát összegereblyézni, markot szedni. Odahaza meg fontunk, szőttünk, mert a kendert is magunk termesztettük s abból készítettük az ágyneműt, inget, gatyát, törülközőt, asztalterítőt. De még a gabonának a zsákot is abból szőttük. De elsőbb majdnem minden reggel elmentünk a misére s úgy mentünk a munkába. Én akkor, már mint 13 éves kislány a templom takarítással és díszítésével is foglalkoztam. A mi templomunk akkor még fehérre meszelt templom volt, nagyon egyszerű, de mégis szerettünk belé járni, mert akkor még mindenki ment templomba s ünnep volt minden ünnep ép olyan, mint a vasárnap. Közbejött az 1925. évben a harangszentelés, amely nagy pompával ment végbe. Nyitráról hozták ki a harangokat egy vasárnap reggel, földíszített kocsikon, felvirágozva és fölkoszorúzva a harangok. Előttük lóháton fiatal legények díszelegtek, s mire megérkeztek az egész falu várta őket, de még a szomszéd falukból is eljöttek. A lányok dalárdája fogadta őket, amely így szólt: Szent harangok az Istennek dicséretét zengjétek, Sirassátok a holtakat, hívjátok az élőket. És ha veszély jön honunkra, vésztjóslóan kongjatok, Hogy virradjon minden ember, minden élő és halott. Éltünk békességben továbbis a 27-28-as években. Mint fiatalok, legények és lányok, a templom után elmentünk a mulatságra is, amely egy évben négyszer-ötször volt. De aztán az volt az igazi mulatság, mert minden lánynak került táncos legénye. Legkiválóbb volt a farsangi mulatság, amely három napig tartott. Vasárnap négy órától éjjel tizenkét óráig, hétfőn szintén s kedden is. A legények bokrétás, rozmaringos kalappal, a lányok fehér, vasalt rakottszoknyában, varrott kendő a nyakukban, amit még a télen varrtak, jelentek meg a mulatságon. Utána jött a böjt, amely a legnagyobb tisztelettel volt végezve, semmi zajos ének, csak Szent József napját szokta egy pár cigány hegedűsnótával megélénkíteni. Aztán Virágvasárnap a villőző lányok hangja ébresztette föl a falut, melyet barkafával, föl pántlikázva járták végig a falut s énekelték hogy: Villő, villő, ki háza ez? Ez bizony a jámbor ember háza. Adjon kentek tyukmonyat, ha nem tojott a kakas, egye meg a farkas. 509