Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

K. Csilléry Klára Budapest: Vallás ábrázolások magyarországi népi bútorokon

keresetté. Az ilyen ládadísz ellen azután élesen kelt ki a Firenzében 1498-ban máglyára küldött hitszónok, Savonarola: "Egyetlen kereskedőlány sem menne úgy férjhez, hogy ne pogány történetekkel kifestett ládában őrizné a kelengyéjét; így a keresztény fiatalasszony előbb ismeri meg Mars csalafintaságát és Vulcanus mesterkedéseit, mintsem híres tetteit a két testamentum szent asszonyainak".

19 Savonarola szigorú intésének a hatását keresi a kutatás a XV. század végi és XVI. század eleji, szent történetekkel ékes, festett olasz ládák létrejöttében.

20 A XVI-XVII. század folyamán evangélikus közösségekben támadt fel az igény, hogy a menyasszonyi ládáikra vallásos ábrázolások kerüljenek; ők ezeken az 0- és Újtestamentumból vett jeleneteket kívánták látni. Különösen az északnémet területen voltak kedveltek az ily módon kifaragott ládák; megszerzésükre ott gazdag parasztcsaládok is törekedtek.

21 A ládák jeleneteinek kialakítását a terjedő képes bibliák ösztönözhették, átvételre alkalmas kompozíciókat kínálva.

22 Ugyanilyen előképek alapján jöttek létre a XVII. század második felétől Hollandia északi részén a bibliai jelenetekkel festett díszbútorok; itt is egyaránt vásárolták polgár- és parasztcsaládok.

2, Európa középső részén legnagyobb népszerűségre az észak-tiroli Zillertal vidékén tettek szert, ugyancsak metszetes bibliák nyomán, az 0- és Újtestamentum jeleneteivel kifestett kelengyebútorok. Leopold Schmidt feltevése szerint a képeikkel az Ótestamentumot idéző bútorok itt a titkos protestánsok körében terjedtek el. "lélekerősítőül", II. József Türelmi Rendelete kibocsátását (1781) követően.

24 Az első ismert példány valóban 1783-ból való, ám mint Hans Gschnitzer nemrég kimutatta, ótestamentumi jelenetes ládák és szekrények jóval a protestánsok 1837-ben bekövetkezett elűzését meghaladóan is készültek, így egy ilyen menyasszonyi szekrény még 1861-ben is.

25 Katolikusok körében legerősebben a délnémet területeken, Bajorországban és Ausztriában vált szokásossá a népi bútorok felékesítése vallásos jelképekkel, búcsújáró helyek kegyképeivel, ott tehát, ahol az ellenreformációs mozgalom a legtöbb eredményt tudta elérni. Egyes ilyen darabok már a XVI. század második feléből és a XVII. századból kimutathatók, de uralkodóvá lényegében csak az 1760-as évektől váltak a vallási ábrázolások, főként kelengyebútorokon; így ekkortól lettek gyakorivá a patrónusszentek és egyéb szent személyek megjelenítései. Ennek a folyamatnak a megítélésében a bútorokkal foglalkozó kutatók Lenz Kriss-Rettenbeck véleményéhez csatlakoznak. Szerinte a szentképek XV. századi lakásbeli falakon való alkalmazását követően, az ellenreformáció hatására mind nagyobb helyet kaptak az emberek közvetlen környezetében, mígnem a XVII. századra a szentek képei már nem voltak annyira megfoghatatlanok s rákerülhettek a berendezési tárgyak47