Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

K. Csilléry Klára Budapest: Vallás ábrázolások magyarországi népi bútorokon

középpontjában keresztszárú kereszt vagy mankós kereszt látható.

8 Jóval korábbról, a késő középkorból maradtak fenn azok a színes festésű barcasági szász ácsolt ládák, amelyek némelyikén kezükben tartott koszorúra mutató, vagy fejük fölé pálmaágat emelő személyek szerepelnek - keresztény mártírok megjelenítésének utódai.

9 A közreadott emlékek gyarapodása ma már egyre világosabban jelzi, hogy az ácsolt ládáknak ezek az eltérő vallási ábrázolásai egymástól elszigetelt régiókban terjedtek el. Az emlékek számbavételéből az is kiviláglik, hogy ezzel szemben viszont nem egy tájegység ácsolt ládáin nem mutatható ki semmiféle keresztény vallási ábrázolás. Ezek között vannak azoké a vidékeké is, amelyeket magyar lakosságú készítőközpontok láttak el. Dunántúli példányokról egyáltalán nem ismeretes például vallási ábrázolás, így hiányzik a tekintélyes számban fennmaradt baranyai emlékekről. Nincs rá példa a Székelyföldről sem. Ennek a ténynek ismeretében kell pontosítanom az ácsolt ládák ilyen díszével kapcsolatban korábban megfogalmazott feltevést, miszerint az orans motívum átplántálása annak lenne köszönhető, hogy abban az időben hazánkban szinte kötelező erejű volt az ácsolt ládák vallásos jelképpel való felékesítése.

10 Ma már úgy látszik, éppen fordítva történhetett: csak miután valamely ösztönzésre egy-egy területen elfogadták az ilyen ábrázolások jelenlétét a kelengyebútoron, fogalmazódhattak meg a szélesebb körű elvárások; mindazonáltal kérdéses, hogy vajon ezek nyomán végül általános érvényre juthatott-e bárhol is az efféle ábrák alkalmazása? Mindenesetre az orans motívum ma ismert sokféle változata alapján jelentős számú, egykor ilyen díszű példányra kell következtetnünk, nemkülönben a számos olyan megjelenítés nyomán, amely az eredeti ábráknak az átadások láncolata során bekövetkezett értelemvesztésből eredő deformálódásról és átalakulásukról tanúskodik. Elgondolkodtató viszont, hogy azt követően, hogy az asztalos készítésű bútorok a falusiak körében is uralomra jutottak és létrejött az igényeiket kielégítő ún. vásári asztalosság, az ácsolt ládák vallásos ábrázolásai közül egy sem tevődött át az asztalosmunkák díszítményei közé. Márpedig, ha annak idején szinte kötelezőnek érezték volna a szerepeltetésüket, ez aligha lenne elképzelhető. Hozzá kell tenni, hogy a ránk maradt emlékanyag alapján következtetve, nem csupán az ácsolt ládákon, de a házilag vagy háziiparosoktól készült egyéb bútorfélén is elenyészően ritka lehetett a vallási ábrázolás. Ilyen kivételként hivatkozhatom, helyszíni gyűjtéseim alapján, a mátraalmási - volt Szuhahuta, Nógrád m. - szlovák faszerszámkészítők által a környék palóc falvai részére, a jelen század derekáig eladásra készített kicsiny gyalogszékekre. Ezeket kereszt alakú fogónyílással volt szokás faragni. így a falusiak szívesebben vásárolták, ugyanis kisgyermeknek szolgált ülőbútorul, asszo44