Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

K. Csilléry Klára Budapest: Vallás ábrázolások magyarországi népi bútorokon

nyoknak meg a lábukat ráhelyezni fonáskor. Saját falujukbelinek, egy fekélyes lábú asszonynak is készült ilyen 1935-ben, aki a családja szerint ezáltal kívánt egy esetleges további rontás ellen védekezni. Az óvó szerepet volt hivatott erősíteni szerintük a székecske egyik lába mellé beszorított piros rongydarab is (2. kép)." Az előbbiekben idézett régies szabású bútorok különféle vallási gyökerű ábráinak szigetszerű előfordulását a tárgyak előállításának háziipari szintje, illetve a készítőközpontok közti kapcsolatok hiánya magyarázhatja. Mi lehet viszont az oka annak, hogy a magyarországi parasztság számára dolgozó újkori, céhes tanultságú asztalosok árújára is igencsak ritkán került vallási jellegű kép? Az emlékanyagból úgy tűnik, hazánkban az ilyent nem csupán a reformátusok utasították el. Lehetséges természetesen, hogy nem is mindenütt vetődött fel az alkalmazásuk lehetősége. Ám az sem lehetetlen, hogy a katolikus közösségek nagy része még ösztönző példa ellenére is nehezen barátkozott meg a gondolattal, hogy a bútorain vallásos ábrázolásoknak adjon helyet. Meglehet, általában profanizálásnak érezhették, úgy vélve, hogy szentképek és szobrok befogadására csakis a szobabeli szentsarok és környéke lehet méltó. 2. kép Gyalogszék, „malá stolek", kereszt alakú forgónyílással és a bal hátsó láb csapolásában piros rongydarabbal, 1935. Mátraalmás (volt Szuhahuta), Nógrád m. Budapest, Néprajzi Múzeum 45