Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Vetési László Kolozsvár: Egy aranyosszéki idős férfi vallásos világképe

- A hóhér hogy bánja... lassan is elértem én mindenüvé ahová akartam... itt soknak volt biciklije, a testvéremnek is volt de ha az ember az egyensúlyt nem tudja megtartani az jól odavágja magát, eltöri felül vagy alól... én nem tudtam soha, nem is kellett soha... nem is vágtam magam soha oda... Technika - Tátiék csináltak olyat az iskolába, hogy megdörzsöltek egy üvegrudat és az felemelte a papírdarabokat? - Igen... valamire emlékszem, valami mágnes féle... - S azt tanulták, hogy miért ég a villany és fényt ad... az elektromos áramról mondott valamit a tanító? - Tanulhatta, de elfelejtettem. Mondom, mindenről meggyőződhetett amiről tanultam, de hát tudja maga milyen régen volt az, több mint 80 esztendeje... Nehéz dolog, hogy egy ilyen öreg ember a mélységtől kezdve mindent előidézzen... - Tanultak a léggömbről, hogy mi emeli fel a magasba? - Igen... vettek még a gyermekeknek is a vásárokon és feldobták s mind ment, mind ment... olyan levegő van benne ami könnyebb mint a másik... olyan mindrogén, nidrogén vagy mi a fene... - Vonaton ült Táti? - Vonaton? - még igen sokat... hát talán a katonaság ideje alatt vittek eleget... katona volt az ember, menni kellett ide-oda... - S az hogy működik, mi viszi előre? - Na, hát ha odateszen egy fazék vizet a plattenre, hogy főjjön fel, hogy a hideg vizből lesz meleg, aztán forró, aztán fő, hogy mozog a fedő rajta... azt mi csinálja? há mi főzi fel; - há annak a tűznek az ereje... - Táti autón mikor ült először? - Mikor mentem Tordára... azelőtt lóval, szekérrel jártunk... hogy féltek az autóktól, a háború alatt mentek Kolozsvárra és mesélte anyám, hogy a ló mekkorákat szökött, félt az autótól; le kellett hogy szálljon a néném, s fogja meg a száját... - Az autó az hogy megy...? - Hát az is ugy mint a vonat, a benzinnek az ereje által... - Táti telefonált életében? - Talán kétszer vagy háromszor... Nem volt hová s miért... Az is milyen ördögi munka lássa... én itt beszélek, ott hallják egy dróton... na, hogy van ez... 334