Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Sándor Attila Sövényfalva: Vallásos értékrend a Kis Küküllő-menti Sövényfalván

azért mert az intés vagy feddés alacsony gondolkodásánál fogva, aligha tette volna reá azt a hatást, mi eléretni céloztatik". A káromkodást ma is egyértelműen véteknek, bűnnek és csúnya szokásnak tartják. A gyülekezetben notórius káromkodó alig egy-kettő ha akad, akiket a közösség megvetően itél meg. c) Lopás. Nem találok egyelőre magyarázatot arra, hogy alig egy-két lopási esetet jegyeztek fel az átnézett jegyzökönyvekben. 1715-ben "Varga Mihály Leánya három ízben is lopásban elegyítette magát, méllyért kétszer meg is büntettetett és excommunicaltatott". Lehettek, és bizonyára voltak is. a gyülekezetben egymás javait eltulajdonítok, de az tény, hogy itt néni vált szokássá a lopás. A tolvajt ma is bűnösnek tartják. Az egyéptől, szomszédtól, baráttól való lopást egyértelműen bűnnek tartják. A közösből .(kollektív gazdaság) való javak eltulajdonítása esetében már engedékenyebbek: van ,aki ézzel-azzal motiválja, de a legtöbben - ha teszik is - bűnnek tartják. Többszöri rákérdezésemre is azt válaszolták, hogy "a kollektívből lopni is bűn". Alfa a

; kérdésre, hogy ha mellettem mindenki lop, akkor nekem ázabad-e? A válasz az volt: "nekem akkor sem szabad". Egy idős asszonynak kitörölhetetlenül'él az emlékezetében á következő történet: "Elmentünk búzahordani édesapámmal s hazafelé jövé le verfèm két cső tejes töröbuzát valahonnan. Mikor meglátta édesapám megkérdezte [honnan vettem s éri megmondtam. Akkor visszavitette, hogy akasszam rá egy másik szárra, s még rám húzott vagy kettőt az ostorral. Tudomásom szerint én sohasem loptam". - d) Részegeskedés, pazarlás. Amit a lopással kapcsolatban elmondtunk, az ,, ebben a kérdésben is érvényes. Nem állt fenn a mértéktelen részegeSkedés vagy duhajkodás. Ezt látszik alátámasztani a ma élők vélekedése, életmódja: "A részegeskedés nem jó dolog. Itt nálunk nèm igen voltak, s most se nincsenek a magyarok között nagy részegesek. Nálunk az asszonyok sem régen sem most nem ittak, de más falukban vannak, azt mondják, hogy Királyfalván és , Küküllőváron az asszonyok úgy isznak, mint a kefekötő". "Pazarló \l kevés volt, alig egy-kettő, akik mindenüket eladták, az ilyeneket fekácagták. Afem,berek mértékletesek voltak. Most keádenek elromolni az emberek. Nem tudom mi lehet az oka. A kollektív hozta? Nem tudom. A jó Isten büntet, hogy most ilyenek kezdünk lenni?" .; e) Az ifjúság. A mindenkori fiatalok viselkedését nagy gonddal fig-yelte a gyülekezet és a presbitérium. Az ifjúság iránt érzett felelősség nyilvánult meg a legtöbb fegyelmezési eljárásban. A .korán munkára fogott ifjaknak aráfrylag kevés idejük maradt a szórakozásra és éppen ezért igyekeztek a vasárnapi munkaszünet idejét minél jobban kihasználni. A presbitérium semmi esetre