Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)
Sándor Attila Sövényfalva: Vallásos értékrend a Kis Küküllő-menti Sövényfalván
sem engedte meg, hogy az istentisztelet rovására szórakozzanak. 1725; "A Leányzók az vasárnapi tántzolást eltávoztassák mert excommunicaltatnak". 1766-ban "Az Isteni szolgálatnak idején tántzoló ifjú legények három máriás büntetést fizessenek". 1784-ben "A Legények tanításra fenn maradni nem akartak, vasárnap estvéli Templom alatt tántzoltak. A kik ilyenek, azokat a T. Atyafi annak idejében ne copulálja a Tiszt. Pro-Senior engedelme nélkül. Parantsoltatik e mellett a curatoroknak s Egyházfiaknak, hogy ennekutánna, ha a Legények s Leányok Vasárnap estvéli Templom alatt tántzolnak; bdá menvén az Hegedűsöknek hegedüjöket el vegyék s a falhoz verjék, egyszeí" mind azáltal elsőbben hírré adván a Musikásoknak, mihez tartsák magokat". Még 1899-ben is volt annyi tekintélye a lelkésznek, hogy àz adventi úrvacsora osztás napján a táncot betiltsa. Ennek ellenére a fiatalok vasárnap este táncoltak. Erre fel a presbitérium pénzbírságot rótt ki és az újév utániakét vasárnapon eltiltotta a táncot. í,.-* A napjainkban tapasztalható szülő-gyermek viszony megrömlásáért^többen is a szülőket hibáztatják (?). Az ifjúságról, a szülők tiszteletéről van aki így vall: "A szülőt tisztelni kell, szót kell fogadni, azt kell csinálni, amit á / szülő mond. Ha a szülő rossz, akkor is a gyermek kell megalázkodjék, ntó'rt ő a kicsi. Na hagyja, hogy a gyermekek járjanak az utcákon s csináljanak csudákat: cigarettáznak, isznak, kávéznak... az nem jó! Jába haragusznak ránk.Mi nem jártunk csórén, az egy csúf dolog amikor látod őket, hogy csórén járnak. Mi is felnőttünk, de mi csórén nem jártunk, talán régebb is volt meleg nemcsak most. Minket még a szüleink sem láttak csórén úgy mosakodtunk. Édesapám minket mindig a jóra tanított. Nem hagyott minket méghogy nyikkanjunk sem". , '"' (J "Amikor mi fiatalok voltunk, a konfirmálás előtt sehova sem mentünk, sem a mulatságba sem a lakodalomba. Nekünk nem volt szabad a fonóba se menni, csak a templomba. Oda is mezítláb jártunk mi is, az öregek is. Ha most valaki mezítláb menne a templomba hogy lekacagnák. A konfirmálás után a táncba csak édesanyánkkal mentünk és jöttünk. Más faluba nem jártunk a bálba. Ameddig férjhez mentünk édesanyánk mindig velünk volt. Mi este az utcán a legényekkel nem sétálhattunk. Akkor nem voltak züllett gyermekek. Az volt értékes leány, aki becsületes volt. A becsületesség többet ért, mint a szépség, mert jába szép valaki, ha nincs semmi a fejében. Az volt ügyes legény, aki nem volt iszákos, káromoló, tolvaj, nem csinált rosszakat. Az én férjem jó volt, ügyes volt, velem szemben jól viselkedett". I' . •"' "Én olyan boldog vagyok amikor látom, hogy a fiatalok mennek a témp- ; lomba, úgy örvendek nekiek, mintha mind az enyéim volnának." ; , \ 7 ;, 319 '
