Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Sándor Attila Sövényfalva: Vallásos értékrend a Kis Küküllő-menti Sövényfalván

sem engedte meg, hogy az istentisztelet rovására szórakozzanak. 1725; "A Leányzók az vasárnapi tántzolást eltávoztassák mert excommunicaltatnak". 1766-ban "Az Isteni szolgálatnak idején tántzoló ifjú legények három máriás büntetést fizessenek". 1784-ben "A Legények tanításra fenn maradni nem akartak, vasárnap estvéli Templom alatt tántzoltak. A kik ilyenek, azokat a T. Atyafi annak idejében ne copulálja a Tiszt. Pro-Senior engedelme nélkül. Parantsoltatik e mellett a curatoroknak s Egyházfiaknak, hogy ennekutánna, ha a Legények s Leányok Vasárnap estvéli Templom alatt tántzolnak; bdá menvén az Hegedűsöknek hegedüjöket el vegyék s a falhoz verjék, egyszeí" mind azáltal elsőbben hírré adván a Musikásoknak, mihez tartsák magokat". Még 1899-ben is volt annyi tekintélye a lelkésznek, hogy àz adventi úrvacsora osztás napján a táncot betiltsa. Ennek ellenére a fiatalok vasárnap este táncoltak. Erre fel a presbitérium pénzbírságot rótt ki és az újév utániakét vasárnapon eltiltotta a táncot. í,.-* A napjainkban tapasztalható szülő-gyermek viszony megrömlásáért^töb­ben is a szülőket hibáztatják (?). Az ifjúságról, a szülők tiszteletéről van aki így vall: "A szülőt tisztelni kell, szót kell fogadni, azt kell csinálni, amit á / szülő mond. Ha a szülő rossz, akkor is a gyermek kell megalázkodjék, ntó'rt ő a kicsi. Na hagyja, hogy a gyermekek járjanak az utcákon s csináljanak csu­dákat: cigarettáznak, isznak, kávéznak... az nem jó! Jába haragusznak ránk.­Mi nem jártunk csórén, az egy csúf dolog amikor látod őket, hogy csórén jár­nak. Mi is felnőttünk, de mi csórén nem jártunk, talán régebb is volt meleg nemcsak most. Minket még a szüleink sem láttak csórén úgy mosakodtunk. Édesapám minket mindig a jóra tanított. Nem hagyott minket méghogy nyik­kanjunk sem". , '"' (J "Amikor mi fiatalok voltunk, a konfirmálás előtt sehova sem mentünk, sem a mulatságba sem a lakodalomba. Nekünk nem volt szabad a fonóba se menni, csak a templomba. Oda is mezítláb jártunk mi is, az öregek is. Ha most valaki mezítláb menne a templomba hogy lekacagnák. A konfirmálás után a táncba csak édesanyánkkal mentünk és jöttünk. Más faluba nem jártunk a bálba. Ameddig férjhez mentünk édesanyánk mindig velünk volt. Mi este az utcán a legényekkel nem sétálhattunk. Akkor nem voltak züllett gyermekek. Az volt értékes leány, aki becsületes volt. A becsületesség többet ért, mint a szépség, mert jába szép valaki, ha nincs semmi a fejében. Az volt ügyes le­gény, aki nem volt iszákos, káromoló, tolvaj, nem csinált rosszakat. Az én férjem jó volt, ügyes volt, velem szemben jól viselkedett". I' . •"' "Én olyan boldog vagyok amikor látom, hogy a fiatalok mennek a témp- ; lomba, úgy örvendek nekiek, mintha mind az enyéim volnának." ; , \ 7 ;, 319 '

Next

/
Thumbnails
Contents