Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Sándor Attila Sövényfalva: Vallásos értékrend a Kis Küküllő-menti Sövényfalván

módosulásának megértésében. A következő lépés az lenne, hogy egy részletes vizsgálat keretében a mai helyzetet felmérjük és az összehasonlítás után következtetéseket próbáljunk levonni. Sajnos erre egyelőre még nem vállalkozhatunk, mert csak az idősebb és a közép nemzedék véleményét ismerjük. Sövényfalva a Kis-Küküllő völgyében, Dicsőszentmártontól délnyugatra fekszik. Egy közepes nagyságú falu, termékeny földterülettel (1691 ha), elégséges erdőkkel és aránylag gazdag vízhálózattal rendelkezik. Dicsőszentmártontól 9 km-re Balázsfalvától 31 km-re, Medgyestől 33 km-re, Marosvásárhelytől 58 km-re található. A falu lakosságának 2/3-a román, a magyarok 380 lelket számlálnak és mind református vallásúak. Az egyháztagok fegyelmezését első fokon az eklézsiai fórum gyakorolta, amelynek elnöke a prédikátor, tagjai a kurátorok, egyházfiak és a "hűtések" voltak. Ezen felül az évenként megismétlődő egyházmegyei vizitáció gyakorolta a fegyelmezést, akik először megtudakolták, hogy a gyülekezeti tagok között kik és milyen vétkeket, bűnöket követtek el, majd ítélkeztek és elrendelték a döntés végrehajtását. Ha helyben nem tudott dönteni a vizitáció, akkor az ilyen eseteket a parciális zsinat hatáskörébe utalták át. A környékbeli gyülekezetekhez hasonlóan Sövényfalván is nagyjából ugyanazokkal a kihágásokkal, bűnökkel találták szemben magukat az egyház fegyelmező fórumai. A következőkben a gyakrabban előforduló és főleg kirívó vétségekre igyekszünk figyelni. a) Paráznaság. A 18. század folyamán lábrakapott erkölcsi lazaság eredményeképpen megszaporodtak a paráznasági, házasságtörési esetek. 1725ben a radnóti parciális zsinaton tárgyalták a "Sövényfalván lakó Kis Mihálynénak iffju Legényekkel paráznaságra czélzó fajtalan tselekedeteit (akit) mint nyilvánvaló paráznát excommunicalni s Magistratus kezébe kell adjudicalni". 1728-ban "Szigyárto Évának paráznasága s impregnaltatasa constatalvan excommunicaltatik". 1743-ban "Hajdú Petsi mint hogy nyilván való nös paráznaságban találtatott, excommunicaltatik". 1817-ben a nemesség körében történt, hogy "Titt. Deák István Úr szolgálója megterhesedését az úrra vallja; sőt mások is közönségesen erről így beszéllenek. A Szolgáló ezen született gyermekét Deák István Úrhoz bé vetvén, ott hagyta; melly tselekedetéért a Szolgáló el fogattatván, tsak ugyan kezességen ki botsáttatott, a Gyermeknek pedig, az anyának el távozása után, a falu, közönséges költségén Dajkát fogadott". 1889-ben Kis János kurátor "egy nyilvánosan rossz hirben álló fejérnép házához ment férje távollétében és ott hosszasabb időig mulatott". Felesége utána ment, de az ajtó zárva volt, az ablakon szólott be: "János jöjjön haza egye meg a szégyen az orrát", de nem jött ki hanem ott maradott. Később mi316