Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Bellon Tibor Szeged: Reformátusok és katolikusok érdekellentéte a Nagykunságban

szabadságunk visszanyerésére vagy megerősítésére nézve jussunk szerint kívántunk, azt a jászok mind vagy tőlünk megtagadni akarták, vagy irigy szemmel nézték... Eszünkbejutván itt minékünk azok a sok keserűségek, melyeket mi a leikiesméreten való uralkodás miá több mint 50 esztendőktől fogva szenvedtünk, azon mostoha idők, melyekbe arany szabadságunk ellen a tiszteknek és más hivatalbelieknek szabad választásoktól megfosztattunk, jász emberek taszítattak különös két kun districtusainkba hivatalra, közénk idegen lakosok hozattattak, vérrel és sok pénzen, sok gonddal és fáradsággal megvett örökös földeink tőlünk elvétettek, és olyanoknak adattattak, kiknek hozzá semmi jussok nem volt. De ki győzné előszámlálni azokat a károkat és prejudiciumokat, melyek szomorúan elítélendő és bár soha vissza nem jövendő időben vallásunk, privilégiumunk, személyünk és jószágunk megbántatott. Egyszóval látván hogyha nem ha a jó alkalmatossággal élünk, ismét régi nyomorúságainkra vissza taszíttatunk. Felnyitottuk végtére szemeinket, s letörtük szájainkról azt a lakatot, amelyet a határ nélkül való uralkodás, a fanatiázus és a maga haszna kívánása ajkainkra vetett, és fél seculumtól fogva azokon tartott. A nagy- és kiskunok magunknak közügyét csináltuk, privilégiumaikat, articulusaikat felolvastattuk, azoknak igaz értelmeket vettük, s azok szerint sérelmeinknek orvoslását kértük^ Az emlegetett privilégiumok az ún. Jászkun statútumok, melyek jogi kódexként funkcionáltak a Jászkunságban. Ez olyan szigorúan betartott és betartatott törvény volt, amelyik biztosította a földváltókat és maradékaikat, hogy a szerzett örökségükben megmaradhatnak. A Statútumok egyik legszigorúbb része az öröklésről és a föld elidegenítéséről szól. Ennek értelmében csak a földváltó redemptusok ill. leszármazottaik juthattak földtulajdonhoz. így sem a földváltásból kimaradt irredemptusok, sem a később beköltöző katolikusok -jogi státusuk szerint ugyancsak irredemptusok nem juthattak legálisan földhöz, és az ezzel együttjáró polgári, gazdasági jogokhoz. 1819-ben pl. a kunhegyesi tanács a "felállítandó katolikus eklézsia és parochiá"-hoz szolgalmi jog alapján járó földről tárgyalt. Másfél sessió földet kérnek a parokusnak és a tanítónak. A tanács azonnal mozgósítja az ágenseit, hogy "készíttessen alázatos instancia őfelségéhez a felséges Helytartó Magyar Tanácshoz, és alázatos jobbágyi hűséggel kérettessen meg mind őfelsége mind a magyar helytartó tanács, hogy a paróchus és oskolai tanító részére az 1 1/2 sessió földek kiadásától ezen reformata communitás oldoztasson fel."

2 Hosszú vita kerekedett az ügyből, végül azzal a kompromisszummal zárult, hogy ad ugyan a város valamennyi földet az egyháznak, de csak használatra és nem örökösen, és a kommunitás fenntartja a jogot, hogy ha bármi változás állana be, a földet a maga kezelésébe visszavegye. 293