Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Bellon Tibor Szeged: Reformátusok és katolikusok érdekellentéte a Nagykunságban

A tanácsi intézkedésekből azt is megtudjuk, hogy az egyháznak így juttatott föld nem a redemptus tökeföld szerint viselkedik. Tehát nem jár utána sem rét, sem kaszáló, nádas vagy apró osztás föld dinnyének, kendernek, kölesnek, kukoricának, de legelőjogot sem von maga után. Az egyik jegyzőkönyvben erről ezt találjuk: "ezen reformata communitás a törvények védelme alatt hagyatván minden legkisebb terheléstől mindenféle fundusok, szántóföldek vagy kaszálók adásától örökre mentté tétetődött, és ezeknek adásáért sohasem fog háborgatódni. Sőt ezen határbeli contributionális és más terhek alá vétetett fundus vétel által sem fog kevesbítődni, és eklézsiai fundussá által változtatódni, sem pedig a pascuum terheltetődni, hanem a behozatandó eklézsiának eklézsiai épületeknek és személyeknek minden költségeit és intertentióját fent tisztelt őexellentiája mint patrónus fogja tenni."

3 Azt ugyan nem akadályozhatták meg, hogy a katolikusok betelepedjenek, templomot építsenek, de a kunok ebben nem vállaltak semmi részt, hanem azt az egri érsekre mint patrónusra bízták. De nem teljesítették a föld iránti kérelmet sem, csupán használatra jelöltek ki kényszerűségből valamennyit, de egyéb haszonvételekből kirekesztették. Hogy mennyire nem vallási hanem gazdasági ellentét volt az intézkedések mögött azt a katolikus kunszentmártoni redemptusokból álló tanácsnak az intézkedése bizonyítja a papi javadalmazással kapcsolatban. A pap kérését első fokon elutasította a helybéli tanács, így a Jászkun Kerület közgyűlése elé került az ügy. A Kerület is megerősítette a helyi döntést, miszerint Kunszentmárton helységének tanácsa a plébánosnak "sem földdel, sem vetéssel nem tartozik."

4 Kónyi Miklós karcagi plébános is a Kerületnél keres orvoslást a panaszára mivel a város nem hajlandó kiadni neki, a föld után járó kaszálót, és kéri még a kukoricaföldet és a rétből eső nádat is.

5 Kérését azonban a Kerület sem méltányolja. Illés Antal plebánus úr is a felsőséghez folyamodott, mivel "a városi tanács a minapában amidőn a lakosok számára köles és kukorica földeket osztogatott, ezen beneficiumokból sem őtet sem pedig egyéb templomi szolgáit nem részesítette."

6 Amíg lehetett, a tanács védte a birtokos, redemptus érdekeket, és csak a végső szorultságában engedett a felső nyomásnak. A redemptusok a szerzett jogaikat másképpen is érvényesítették. Nagyon vigyáztak arra, hogy ne duzzadjon fel túlságosan a föld nélküli, munkája után élő irredemptus szegénység. Arra törekedtek, hogy elegendő munkáskéz legyen, hogy a sürgető nyári és őszi mezőgazdasági munkákat elvégezhessék. Arra azonban vigyáztak, hogy feles számban ne jöjjenek be munkát vállalók. Ezért szigorúan szabályozták az idegenből munkát vállalók kötelességeit. Csak addig maradhattak a nagykunsági városokban, amíg munkaviszonyban 294