Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Barna Gábor Budapest: Vallás és identitás. Szlovák reformátusok

szlovák fél tanulta meg a falu nyelvét, napjainkra a családba bekerült szlovák fél kedvéért használják annak jelenlétében a szlovák nyelvet. A bekerült családtag nem tanulja meg a magyar nyelvet. Ezt a szituációt segíti elő és erősíti mindaz, amit előbb a közigazgatás nyelvéről, a munkahelyek és az iskola nyelvéről elmondtam. Ilyen helyzetben döntő a lelkipásztor magatartása. Mindegyik vizsgált településen magyar nemzetiségű református lelkipásztor működik. A vázolt helyzetben kétféle viselkedést tanúsítanak. Az egyik elébe megy a változásnak azzal, hogy számára az Evangélium hirdetése a fontos - mindegy milyen nyelven, s gyakorlatilag minden korosztály számára felhagy a magyar nyelvű igehirdetéssel, hiszen mindegyik korosztály érti a szlovák nyelvet. A másik nem sietteti a nyelvváltást, hanem időhúzással próbálja azt lassítani, azaz önként nem adja fel a magyar nyelvű istentiszteleteket, jóllehet látja, érzi, hogy az idős és középkorú egyháztagok kihalása után teljes mértékben szlovák nyelvűvé válik gyülekezete. Azok a gyülekezetek, amelyek évszázadok óta, a reformáció óta, magyarok, s amelyek nyelvvesztése a szülők, nagyszülők halála után azonnali. A szülők, nagyszülők egy része tökéletesen érzi ezt, meg is fogalmazza a fenti jövőképet, s a kiutat a református, magyar nyelvű felekezeti iskola viszszaállításában látja. Ahol a tanító és a pap - a korábbi hagyományoknak megfelelően -jól összedolgozik, ismét befolyása és ellenőrzése alá vonva a közösség erkölcsi rendjét, szokásrendjét, a közösségi normákat. A lelkésznek ez a szerepe 1945 után fokozatosan, majd teljesen megszűnt. Ugyanakkor gyengíti a református - és a többi történeti egyház helyzetét, hogy ebben a vizsgált abaúji régióban is gyors ütemben gyarapodnak a szekták. Különösen a szombatisták térnyerése szembetűnő (Magyarbőd). Ahogyan a hagyományosnak tekinthető helyi közösségi kapcsolatrendszerek átalakultak, olymértékben alakult át a hagyományos szokásrend és értékrend is. Miután régebben is kétnyelvű vidék volt ez a terület, az ünnepi szokások egy részében szlovák nyelvű elemek korábban is feltalálhatók voltak. Ezek többsége pl. András napkor, a cigányok karácsonyi koledálásakor, betlehemes csoportok játékában a szokással együtt elmaradt, de részben magyarul, részben szlovákul megőrződött a csíziós versekben, ünnepi köszöntőkben. A lakodalmak korábbi kizárólag magyar nyelvű rigmusai megritkultak, s egyre gyakrabban elmaradnak. Szlovák nyelvű helyettesítésükre nem bukkantam.'

7 Kiknek tartják tehát önmagukat a vizsgált Olsva-völgyi református falvak mai lakói? Az idős és kisebb részben a közép-korosztálynak egy erősen múltbaforduló református és magyar öntudata van. A jelent nem vállalják, a 288