Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Barna Gábor Budapest: Vallás és identitás. Szlovák reformátusok

létre, amelyekben a munkavégzés és az ügyintézés során mindenütt a szlovák nyelv került túlsúlyba. Beszter pl. így vált egy központi JRD faluvá, amely Rozgonytól Lengyelfalváig fogta össze Izdoba, Alsó- és Felsőolcsvár, többségükben szlovák falukat. Ugyanilyen központi falu Magyarböd is. Ez a betelepülést is növelte. A korábban községi kezelésben lévő, kiterjedt erdőbirtokokat átvevő állami erdészetben is a szlovák ügyintézés volt az egyedüli. A kommunista fordulat után Szlovákiában is államosították a felekezeti iskolákat. Mindenütt állami iskolák alakultak, amelyek vidékünkön még hoszszabb-rövidebb ideig magyar tanítási nyelvűek voltak. Magyarbődön 1956-ig, Györkén pl. egészen 1968-ig működött magyar alapiskola. Petőszínyén, ahol az I. republika alatt volt magyar iskola - református felekezeti - a II. világháború után már csak szlovák iskola indult be. Ugyanígy megszűntek a rövid ideig élő magyar nyelvű óvodák is. Mindezt tetézte az iskolakörzetesítési hullám az 1960-as évek végén, amikor a kijelölt és felfejlesztett körzeti központi iskolákba nemzetiségre való tekintet nélkül - tudatosan - vonták össze a településeket. így pl. napjainkban Magyarbődre a környező szlovák településekről (Györgyi, Kemence, Nádaska, Petőszínye) járnak az iskolás gyerekek. Helyben legfeljebb az első négy osztály maradt meg.

14 Ilymódon a magyar nyelv kiszorult mind a társadalmi érintkezésből, mind a munkakapcsolatokból, mind az iskolákból. Funkciója csupán a szülőkkel, méginkább és mindinkább a nagyszülőkkel való kommunikációra korlátozódott, vagy még arra sem, hiszen a nagyszülők többsége is valamilyen szinten ismerte és ismeri a szlovák nyelvet, s a fiatalabb korosztályokkal való érintkezésben mindinkább használja is. Ez párhuzamos az idősebb generáció presztízsének csökkenésével. Legerősebben a magyar nyelv az egyház, a református egyház és vallás nyelveként tartotta magát - egy darabig. Az egyház(ak) 1948 után ugyanis egyértelműen hátrányos és nehéz helyzetbe kerültek. Még a magyarországihoz képest is sokkal nehezebb helyzetbe, hiszen gyakorlatilag "államosították" őket. Az állam, s annak nyúlványaként a járási egyházügyi hivatalok tisztviselői kényük-kedvük szerint rendelkeztek az egyházak vagyonával, lelkészeivel. Az egyházfenntartó gazdaréteget a kollektivizálás során tönkretették, helyüket a presbitériumban egykori agrárproletárokkal foglaltatták el. A magyar lelkészképzés megszűnt, a lelkészek működési engedélyét könnyűszerrel megvonták, az amúgy is csak egy-egy járás területére korlátozódott. Az ateista és szlovák szellemben nevelt fiatalság számára a vallás és az egyház - esetünkben a református - a maradi öregek és a reakciós magyarok vallásává és egyházává vált. így a vallásgyakorlásban generációs és nemzetiségi ellentétek jelentkeztek. Jó látták eleink már az 1920-as években, hogy a 286