Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Balázs Lajos Csíkszereda: Szent János napi angyalozás Csíkszentdomokoson

elő énekes verseiket. "Ahogy hallottuk a csengőt s az éneket, mind szaladtunk ki az utcára, hogy na, jönnek az angyalok! S akkor hívtuk be, vagy be is jöttek. Nálunk pont lakodalom alkalmával itt vót a sok nép, nem is kellett hívjuk, me jöttek bé. Máskor pedig Szent Jánoskor így ki szoktunk ülni a kapuba. Fontunk. S jöttek az úton, s énekelték: Angyalok öröme, / Még dobog a szíve? / Bánattal vagy teljes, Oh, szomorú Jézus, / Angyalok öröme." (Török Áronné Kalamár Teréz sz. 1919.) Az éneklésért tojás, pénz, cipó, sütemény vagy valami ilyesmi, gyermeknek való járt fizetségül. Az adományokat a hátsó angyalok gyűjtötték össze kosárba, majd az ünneplés végén elosztották egymás között." Most következik az a momentum, ami még indokoltabbá teszi a Kányádi versre vagy Csipke Rózsikára tett utalásomat. Mákszem Jánosné jelezte, hogy ő felkészít egy csoportot, "csak tessék 24-én kijöni!" - mondta. így is történt: de. 10 óra tájban hajtok Csíkszentdomokos felé és Csíkmadarason 8 km-rel visszább, négy angyalozó csoportot találok. Az, ami hihetetlennek tűnt és lehetetlennek bizonyult, azon a napon szembe jött velem. A felvétel, nyilván, nem maradhatott el, még ha olykor az utcán dübörgő gépkocsik zavarták is: Hallgassuk előbb a madarasiak csoportját, melyet Miklós Mártonné készített fel: (a dallam lejegyzése mellékelve). A csíkszentdomokosi csoportot Mákszem Jánosné készítette fel; dallamuk, úgy tűnik, archaikusabb, lejegyzése mindenképpen bonyolultabb, ezért csak a szöveget mellékeljük. A kutatás folyamán kiderült, hogy míg az asszonyok sátorban való imádkozása kizárólagosan Szent János estéjére szorítkozik, addig az angyalozó csoportok már az ünnep előtti napokon elindulnak és folytatják az éneklést június 24-e után is, mivel nagy a falu és mindenik csoport végigjárja a hozzá közelebb eső körzetek utcáit is. Befejezésül jelezni kívánom, bármennyire is óvatos vagyok az ilyen természetű kijelentésekkel, hogy a felcsíki - szentdomokosi, madarasi - Szent János napi angyalozás 1991-ben történt "felfedezése", legalábbis erdélyi vonatkozásban, valóban a folklórkutatás ritka eseményei és eredményei közé tartozik. A szokás valamikori gyakorlása idején sem figyeltek fel a folkloristák a szentjánosnapi ünneplés eme változatára. Barna Gábor szíves segítségével találtam egyetlen utalásra. Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (1977. 473-474) с kötetében közöl 10-sornyi adatot és egy szövegváltozatot, dallam nélkül, Domokos Pál Péter "baráti közlése" alapján. Érdekes adat számomra, hogy míg Bálint Sándor, ill. Domokos Pál Péter a rögtönzött sátrakban folyó imádkozva virrasztásról szólva "más csíki falvak"-ról beszélnek, addig az an249