Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Balázs Lajos Csíkszereda: Szent János napi angyalozás Csíkszentdomokoson

így indult meg a kutatómunka: előkerült Mákszem Jánosné irkája az angyalozás szövegeivel, aztán nyomról nyomra folytattam a beszélgetést Karda Mihálynéval, Szabó Arpádnéval, Török Aronnéval, aki úgy "fújta" fejből az egészet, mintha csak azelőtt való nap játszotta volna a király szerepét, és persze másokkal is. A kollektív memória, mint munkámban sokszor, most is eredményesnek bizonyosuk. A továbbiakban csupán felvázolom a szokás tér- és időbeni lefolyását. Részletes és kellő tudományos apparátussal ellátott leírását, elemzését további terepkutatás, búvárkodás teszi lehetővé. Az angyalozás Keresztelő Szent János napjának június 24-ének tiszteletére történik. Már most megjegyzem, nem azért, mert a tisztelt hallgatóság nem tudná, hanem a másság jelzéséért, hogy a magyarság többi területén ezt a napot Szent Iván napjának nevezik és szentiváni népszokásokról, - költészetről beszél a szakirodalom. Szóval egészen másokról, mint amit itt találtam. Az angyalozással a gyerekek, hogy még pontosabb legyek szentdomokosi vonatkozásban, a leánykák köszöntik Szent János napját. Mondom ezt azért, mert a felnőttek másképp emlékeznek meg, ahogy ők mondják, a Krisztus előtti szent férfiúról. Érdekes a nemi párhuzam, mert a felnőttek körében viszont az asszonyoké az emlékezés, az ünnepi áhítat megteremtésének a szerepe. Ugyanis, a Szent János napi ünnepség egész napi képébe az is beletartozik, hogy a Rózsafüzér Társulatok körzetei szerint, a férfiak által 24-e estéjére az utcaszádákban megépített zöldsátorban a társulat asszonyai, az imádkoztató asszony vezetésével, gyertyafénynél, éjfélig imádkoztak, imájukba belefoglalván Szent János iránti tiszteletüket. Az ünnepségnek ezt a részét most nem részletezhetjük. Az angyalozás formájában énekes-dramatikus, tartalmában pedig vallásos szokás, amely nevét bizonyára a szereposztásból kapta. Szent János reggelén, persze előzetes felkészítés után, és ezt rendszerint a Rózsafüzér Társulatokat vezető asszonyok végezték, elindultak az utcán az angyalozó csoportok: elöl egy fiúcska - egyedüli fiúgyermek a szokásban -, ő volt a csengettyűs, felsőtestén a jobb válláról átlósan induló piros szalaggal, utána a király, a legnagyobb leánygyermek a csoportból - 10-12-14 éves -, fején díszes koronával, és ő vezeti a két kisangyalt, akik rendszerint iskolás kor előtti, még selypítő kislánykák. Őket követik kettősével a második vagy középső és a harmadik vagy "háccsó" angyalok. Mind földig fehérbe öltözve. És mentek az úton, ahogy mesélik a már említett adatközlőim, akik maguk is angyalszerepet játszottak valamikor, és a csengettyüszóra kigyültek az emberek és megállították őket, máskor meg beköszöntek a házakhoz és úgy adták 248