Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Csoma Gergely Budapest: A moldvai csángó magyarok szerelmi varázslása

az asszony). Látta, hogy nem veszekedünk, nem verekedünk, hátasztán az vadána (özvegy) vót... s ki tudja, milyen gondjai lehettek, miféle parasztcságval járt! " (Lészped, 68 éves asszony, 1990.) "Mikor voltam tizennyolc éves, akkor megitattak árdzsindzsóval (higannyal). Hamarább elementünk innyani, bé a korcsomába, mert nálunk így mongyák. Akkor ott ittunk s amikor hazajöttem, másnap reggelre a fejem megdagadott, mint egy fázok. Az arcám megveresedett, s kicsomódzott az arcám napró napra. S addig kerestük az urusságot (orvosságot) tizennyolc esztendős koromtól, s amig lettem huszonkettő! Huszonkétesztendős! Akkor találtam rá az urusságra!... Sose fájt! Soha, soha! Csak akkor, amikor tükörbe belenéztem, akkor láttam, hogy csúf vagyok. De én... arattam, kapáltam, dolgoztam, nem sértett ingem difél (egyáltalán, semmikép), mert csak azért volt adva, hogy leegye a húst rólam, maraggyak csúf! Hát, e mért tőrtént? Azért történt, hogy kám (inkább) az emberem járt még más lányokhoz es. Mert olyan ember volt ő! Jó legény vót, ügyes legény, s ő még ment másokhoz es. Mikor úgy történt, hogy hejzám jött, akkor aszonta - "hezzád úgy jöttem, hogy vegyelek el! Hogy légy asszony!" S akkor a másikak haragudtak, hogy-hogy tyár (épp) ingemet vegyenek el, s ök kimaradtak?! Azért...még húzom ezt a nagy betegséget. Aztán kaptam urusságját, Bakónál, Ghijerestbe... La Ghijerest. Ez már oláh szó! S akkor az nekem csinyált élő árdzsinczsát. Ez, aki volt nekem adva ez volt döglött árdzsindzsó. Csak egy meg a fácámat (arcomat)." (Végül egy román asszony gyógyította meg rettenetes betegségétől.) "Mikor a tizedik napra értem, akkor az arcám letakarodott. Maradtam tisztán. S az én örömömbe azt se tudtam, hogy beszélgessek, s hogy köszönjem a Jóistennek, hogy megszabadultam! S mikor eljött a timp (idő) hogy ő meghajjon (az, aki megrontott), engemet odahittak, hogy tegyem rea a kezemet, bocsássunk meg egymásnak. S meg es bocsátottam, azért, hogy mennyen az ő bünnyivel, s én az enyémvel!" (Lovász Irénnel közös gyűjtés Pusziina, 68 éves asszony, 1984.) "Én hallottam rég, de nem tudom, mit kell ott mondani... csinálnak két papucsét (babát, figurát) ilyen... de mongyák: hogy ez, hijják ahogy van az embere. S a másik, az, amelyik hogy elvegyék s esszevarrják a hátikkal há! Kis papusét, ilyent. S akkor ezt hallottam volt én es. S még csinál... kiveszi házán hátulról a főidet, s összecsinálja lágyan, kicsinálja zöld pálcájikat, s mindcsok összeteszik, s visszatemetik oda. Három napra tarcsák a WC-nél, s aztán visszatemetik oda, hogy utálják meg ők egymást. Egyik aztán néz a Napjövőre, a másik a Napszentülőre. 220