Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Erdélyi Zsuzsanna Budapest: Az archaikus népi imádságok interetnikus kapcsolatai

általános elemek száma a nagyobb? Föllelhetőek-e továbbá eltérések a keleti és a nyugati katolikusság érintett gyakorlatában? A román, a szerb, az ukrán közösségek hagyományait, népi jámborsági formáit a keleti-bizánci egyház rítusa tette jellegzetessé. A horvát, a szlovén, a németajkú vidékek paraliturgikus gyakorlatát meg a nyugati-római egyházé. A szöveganyagban mutatkozó esetleges azonosságok mily összefüggésekre, kölcsönhatásokra, milyen áhítat-történeti tényekre mutatnak? A szent költészet mely műfajait, milyen fokú folklorizációs folyamatait helyezik előtérbe? Fölvethetik-e az egymás mellett élő népek szellemi csereberéjének bartóki gondolatát, vagy azt sejtethetik, hogy itt nem átvételről, hanem jóval korábban végbemenő szellemi áramlatok kultúraformáló hatásáról van szó? A sok kérdés között foglalkoztatott még az is, hogy ha érdemben bukkanok a mienkhez hasonló örökségre, tud-e róla az érintett szakkutatás? Ha igen, szórványadatok szintjéig jutott-e el, vagy már műfajt teremthető mértékben fedte fel azt? Ezek indokolt kérdések voltak, mert szinte napjainkig nálunk sem volt ismert e szöveghagyomány s az imitt-amott megjelenő egyes darabok alapján aligha lehetett volna önálló műfaji kategóriáról beszélni. Erre a véletlen folytán nekem jutott feladatra, vagyis a műfaji meghatározásra csak több száz szöveg birtokában kerülhetett sor Pais Dezső, Mezey László, Holl Béla keresztapaságával és Ortutay Gyula asszisztenciájával, a MTA-n rendezett ülésen 1970. február 11-én.' A kíváncsiság, azaz hogy mennyiben ismerték nemzetiségeink és anyaországaik e műfajt, jogosan merült föl, ui. az imádságszövegek a nemzetközi szakirodalomban is a bevett folklórműfajok körén kívül helyezkedtek el, ha egyáltalán elhelyezkedtek, ha egyáltalán tudtak róluk, hiszen a mienkhez hasonlóan az egyes vagy éppen esetleges szórványdarabok alapján műfajméretű feltételezésig nem juthattak. Közbevetés: emlékszem 1973. novemberében szlovákiai kutatóutam során a pozsonyi Folklór Intézetben a műfajnak még a létét sem vállalták, legalábbis saját szellemi örökségre vonatkozóan nem. Azon csodálkoztak, hogyan lehetséges egyáltalán ilyen szent hagyományt gyűjteni-kutatni nálunk? Akkor lepődtek meg legjobban, amikor egyhónapos utam végeztével a kért szakmai beszámolón rendre mutattam be nekik friss gyűjtésemből szép számmal szlovák imádságokat is, amelyeket vegyes lakosságú községekben, vagy vegyes házasságok szlovák tagjaitól kaptam. A kollégák döbbenettel vegyes zavarral hallgatták a magnóról fölhangzó imádságokat. Voltak egyesek, akik a szövegekben történeti elemeket, a huszitizmus idejéből való nyelvi formákat véltek fölfedezni. Saját, nálunk végzett gyűjtésem révén kényszerűen fogadták el a tényt. Ugyanez történt Lengyelországban 1976. novemberében immáron ideológiai zavarodottság nélkül, szintén kulturális csereegyezmény keretében 17