Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

P. Daczó Árpád Lukács OFM Fogaras-Dés: Napkelte-nézés Csíksomlyón

sünkkor azt minden további nélkül Máriára vihettük át és azóta Szűz Máriát, Babba Máriaként tiszteli ott a népünk! Amikor erre rádöbbentem és megértettem őseink holdtiszteletét, önkényte­lenül is elém meredt a másik nagy kérdés: a napkultusz. Őseink a Napot is tisztelték. Akkor a naptiszteletnek is nyoma kell legyen valahol! Ez a kettő együtt jár! Sőt, a Nap tisztelete mindig meg is előzte a Hold tiszteletét. A leg­ősibb népeknél, a monoteizmus hajnalán, a Nap volt a főisten, és csak a poli­teizmus térfoglalásakor került melléje társistenként a Hold. Az egy ember fo­galmának férfi és nő kettőssége analógiájára lett általában két főistene a kinyi­latkoztatás előtti kor pogány emberének: a Nap és a Hold. A Nap volt a férfi isten, a Hold pedig a nőisten. Népünknél, de különösen a székelyeknél ma is mindenütt ott találjuk ősi szimbólumokként a Napot és a Holdat! A Hold-istenasszonya, a Babba immár megvan. De hol van a Napisten? Mi volt a tulajdonneve? Hol volt kultikus helye? Most már ezt is figyelni kezdtem. Szorongva, lelkem türelmetlenségével figyeltem minden jelre. Va­jon honnan gurul elém a másik gyémántkő, hogy arról is letörülgessük a port és rajta keresztül most, megtérésünk után ezer esztendővel, felragyogtassuk népünknek, őseink Napistenét is! Népünk az Úr Istent, Nagy Istennek, sőt Öreg Istennek is nevezi. Már Dániel próféta is Ösöreg-nek mondja látomásában az Urat. (Dán. 7,9.) A latin Vulgata, antiques dierum-nak nevezi, amit Károli Gáspár Öreg Korú-nak fordít. Öreg, mert a legrégibb isten Ő volt, akinek örök szimbóluma a Nap. Viszont az örök fiatalságnak, az örök megújulásnak is Ő volt a Nagy Istene, hiszen a téli napforduló után éppen az Ő megújulását, mintegy újjászületését ünnepelte, legalább is az északi mérsékelt égövön, mostani kultúránk kifejlő­désének helyén az ember már ősidők óta. Még a kereszténység is Jézus szüle­tését a téli napfordulókor ünnepli, mert Jézus a mi Világosságunk, a mi Üd­vösségünk Napja, aki legyőzte a bűnt és a halált. Legyőzte a sötétséget! Tudtam tehát, hogy őseinknek Napistene is volt. De hol keressem a tiszte­letét? A Hold-istenasszony tisztelete a Babba Mária tiszteletében maradt ránk. Valamiképpen a Nap-isten kultusza is ott kell rejtőzködjék valahol népünk áhítatában! Erről a kérdésről 1984-ig, még senki nem írt. Az igaz, valami ér­dekesjelenségről már 1979-ben olvastam, Fodor Sándor csíksomlyói születé­sű erdélyi író Tíz üveg borvíz című könyvében, ahol megemlíti az un. papnélküli búcsút. Ez az, amelyben nagyrészt moldvai csángók, pünkösd va­sárnap hajnalán, a Kis-Somlyó hegyén, a napkeltét nézik, és a felkelő Napban meglátják a Szentlélek eljövetelét. Tulajdonképpen már akkor elém gurult a gyémántkő, de nem figyeltem rá. Nem vettem fel. Azt hittem, hogy ez csak valami olyan szórványos csángó hiedelem. Ezen kívül még 1957-ben, a 169

Next

/
Thumbnails
Contents