Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallás és irodalom, vallásos költészet (imádságok, énekek, imaalkalmak, hitbuzgalmi és prédikációs irodalom) - F. Tóth F. Péter: Antitrinitárius propaganda Heltai Hálójában
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. mintha lemaradt volna a Lk 1-re való hivatkozás. Hasonló problémával később is találkozunk, ott foglalkozom még a nyomtatási hibák kérdésével. Az igaz keresztyén vallás következő része arról szól, hogy az Atya isteni hatalmat adott Krisztusnak, antitrinitárius szempontból érthetően különös hangsúlyt fektetve a hatalomnak Atyától való származtatására. Az erre vonatkozó utalásokban Isten kerül előtérbe (Róm 1,16.: „Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére”, 2Kor 1,20 : „Mert Istennek valamennyi ígérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk”), ha pedig Krisztus, akkor ő is ember mivoltának, testi valójának hangsúlyozásával párhuzamosan. Róm 9,5.: „Akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindenek felette örökké állandó Isten. Ámen.” A következő mondat „Melyekkel megbizonyíttatik Isten Fiának és mindenek felölte áldandó Istennek és az új világnak teremtőjének Jönni, kiben az Atyaisten a mü üdvösségünket megtekélette.” hivatkozás a Zsidókhoz írt levélre mutat. Zsid 1,2-3.: „A kit tett mindennek örökösévé, s ki által a világot is teremtette A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván üle a Felségnek jobbjára a magasságban” A következő marginália feloldása némi problémát okoz. Általánosságban elmondható, hogy a Háló hivatkozásai nem félreérthetőek, könnyen meg lehet találni útmutatásukkal a keresett bibliai fejezetet, néhány esetben azonban - valószínűleg a nyomtatás során keletkezett hiba miatt - 101 gondot okozhatnak. Heltai, ha egy könyvből több fejezetre is utal, a két fejezetszámot vesszővel választja el egymástól,102 ezt a gyakorlatot azonban ezen a helyen elhagyja. A marginálián ez áll: HEB. 1. / 3. TIM 2. Láthatjuk, hogy a zsidókhoz írt levél két fejezetszáma között nem jelölte vesszővel, hogy ugyanarról a könyvről van szó, viszont a marginália tördelésekor a fejezetszám a következő sorba került, mintha a Timóteushoz írt harmadik levélről lenne szó. Azt azonban tudjuk, hogy csak két Timóteushoz írt levél van az Újszövetségben, így valószínűsíthetjük, hogy az ebben a sorban közölt bibliai utalások helyes feloldása HEB. 3. és TIM. 101 Ez természetesen csak hipotetikus felvetés, hiszen Heltai nagyon igényes volt a nyomdájából kikerült művek megjelenésére. A nyomdai folyamatok során gyakran nem csak egy, de akár öt fázisban is korrektúráztak, ami szinte kizárja egy ilyen hiba feletti elsiklást. Vö. Borsa 1964. Ugyanakkor a Hálóval foglakozó szakirodalom több helyütt is említi, hogy ez a kiadvány feltűnően sok hibát tartalmaz, Kőszeghy Péter például ezt is felsorolja érvei között, amelyben a Háló megjelentetését politikai-ideológiai megbízásként igyekszik beállítani. Vő. Háló 2000, 171. 102 Vő. Háló 1979, 100.: „Johan 3., 14., 17.” 950
