Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallás és irodalom, vallásos költészet (imádságok, énekek, imaalkalmak, hitbuzgalmi és prédikációs irodalom) - F. Tóth F. Péter: Antitrinitárius propaganda Heltai Hálójában
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. megtámadva magát a vitapartnert is (személyeskedések, az ellenfél nevének elvétele vagy torzítása, esetleg gúnyos, sértő név adása), ugyanakkor a köznapi beszéd felé közelítve (már maga a latin nyelvről nemzeti nyelvre való áttérés is ezt a célt szolgálta), különféle képes beszédek, közmondások, szólások is megjelennek a vitairatokban, beszédekben. Természetesen ezek az elemek Heltai Hálójában is fellelhetők, minthogy azonban a szakirodalom bőséges példatárat nyújt ennek illusztrálására, hadd szorítkozzam csak néhány példa bemutatására. Az ellenfél nézeteit - azaz a nem antitrinitárius nézeteket - lejárató szöveg- részleteket nagy számban találhatunk Heltai fordításában, amit indokol is harcos szentháromság-tagadó álláspontja. „Erről immár az ő Istenekről szántalan sok regulákat és szólásoknak módjait adtanak ki, és úgy csürták-csavorták azt az ő tudományokat egybe, hogy ők magok sem értik, amit mondanak, nemhogy más, kiváltképpen Péter bíró, avagy valami egyéb együgyű keresztyén tanolhatná az egy bizony és mindenható Istennek igaz esmeretit, avagy valami egyéb üdvösséges dolgokat őtőlek.”72 Ez az idézet a személyeskedésre is jó példa, hiszen az említett Péter bíró mögött a szakirodalom Mélius Péter, református püspök személyét sejti. A pápa és köre szinte állandó jelzőket kap Heltaitól: „Antikrisztus Pápa” és az ő „piléses darabanti, csimaszi, hóhérai”, bár a pápát magát szívesen emlegeti a „megtestesült ördegként” is. A névtorzítás legerősebb példáját a 232. oldalon találhatjuk: „Látod-é, mely igen kegyelmes a szentséges Római Pápa anyánk?” A neveknél maradva pedig megfigyelhetünk egy igen érdekes csúsztatást is Heltaitól. A Hálóban többször is „Luthereknek” nevezi a Vadászok áldozatait, ami nem is meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a mű középpontjában eredetileg álló inkvizíció Spanyolországban a lutheránus csoportokat számolta fel.73 Heltai azonban szépen összemossa a Luther kifejezést a saját felekezetének elgondolásaival, anélkül, hogy vissza kellene lépnie a felekezetek között eddig megjárt útján. A 140. oldalon arról ír Heltai, hogy valakit beárulnak a Vadászoknak, „müvelhogy Luther volna”, majd, mintha csak idegen szóval állna szembe az olvasó, meg is magyarázza: „mert úgy nevezik az jámbor hív keresztyéneket". Mindez már a főszövegben történik, így Heltai gondolhat arra, hogy a jól megdolgozott olvasóban felsejlik majd a .jámbor hív keresztény = antitrinitárius” képlet, de mivel biztosra akar menni, két oldal múlva maga teszi meg azt az azonosítást, az Igaz keresztény vallás című részben már összefoglalt tanok megismétlésével. „Mert valaki ezek előtt egy Atya Istent vall, és egy Isten Fiat, az Jézus Krisztust egyedül mü Közbenjárónknak és üdvözíténknek lönni etc. - az Lull Háló 1979, 102. 73 Vö. Szörényi 1996. 18-22. 940
