Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)

Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Nagy Balázs Vince: Veszprém város felekezeti megoszlása, háztartás- és családszerkezete az 1750-es években

VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. a törökök által nem háborgatott szlovákokat telepítettek erre a területre, de tö­rökök elől menekülő horvátok is nagy számban telepedtek le itt. A németeket az Esterházy és Zichy főúri családok, a vallásalap, a sziléziai heinrichaui, illetve a zirci ciszterci apátság, valamint a veszprémi püspök és a káptalan telepítették be Veszprém vármegyébe és a város környékére. Az 1702-től kezdődő rendszeres és szervezett telepítések alatt érkeztek sziléziai, lotharingiai, bajor, cseh és mor­va családok nagyobb számban. A telepítések jelentős része a 18. század második felében történt. A veszprémi püspök, Padányi Biró Márton (1745-1762) Mainz és Würtzburg vidékéről származó iparos németeket telepített Veszprémbe.6 A 18. századi Veszprém életében az első hivatalos adatgyűjtés az adózók ösz- szeírása volt 1715-ből. Az összeírás csak az adózó népességet közli, mégis na­gyon fontos információt ad a lakosság számáról, illetve társadalmi és felekezeti összetételéről. Az 1715-ös összeírás 311 adózót említ, ebből 102-nél a foglalko­zást is megjelölték. 25 féle mesterséget tüntettek fel.7 Előfordulási sorrendben legtöbb a szabó (16), csizmadia (11), csapó és takács (9), szűcs (7), bognár, la­katos timár (5), cipész esztergályos, gombkötő, kovács (4), fazekas (3), asztalos, hentes kerékgyártó, varga (2-2), ács, kötélgyártó, kőműves, mészáros, pintér, sebész, serfőző és szíjgyártó foglalkozásúból csak egy-egy szerepel. Az össze­írásban feltüntetett 311 személyhez 207 polgári, valamint 70,5 alzselléri ház tar­tozott. Az összeírást névelemzés alapján vizsgálva a 18. század első évtizedeiben Veszprém lakosságának nagy többsége (95%) magyar hangzású nevet viselt.8 A város lakossága az 1720-as években már elérhette a 2000 főt. A városi ön- kormányzatot az iparos és kereskedő polgárság tartotta kézben, amely a város la­kosságának kisebb részét tette ki. 1720-ban az iparosok és kereskedők az adózó polgárok és birtokos nemesek 31 százalékát alkották. A népesség 12 százalékát kitevő nemesek saját elöljáróságot választottak, külön önkormányzati életet él­tek. A városi választójoggal, a polgárjoggal rendelkező adózó polgárok élhettek, a tanácsba azonban csak a legvagyonosabb iparosok és kereskedők kerülhettek be. Az 1728. évi országos adóösszeírás adatai alapján 133 iparos dolgozott Veszp­rémben, az adózók száma 383 volt.9 Az 1715., 1720., 1749. és az 1756. évi összeírásokból tudjuk, hogy a 18. szá­6 Hungler 1988, 151. 7 Ezek a mesterségek a kővetkezők voltak: ács, asztalos, bognár, cipész, csapó, csizmadia, eszter­gályos, fazekas, gombkötő, hentes, kerékgyártó, kovács, kőműves, kötélgyártó, lakatos, mészá­ros, pintér, sebész, serfőző, szabó, szíjgyártó, szűcs, takács, tímár és varga. 8 Hungler 1988, 147-148. 9 Bőszéné Szatmári-Nagy 2008,94-95. 87

Next

/
Thumbnails
Contents