Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallás és irodalom, vallásos költészet (imádságok, énekek, imaalkalmak, hitbuzgalmi és prédikációs irodalom) - Toldi Éva: Mária a magyarok Boldogasszonya. Párhuzamok a magyar költészetben és a képzőművészetben
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. Listius László (1628-1662), Zrínyi legkorábbi eposzíró követője Nagyboldogasszony napjára írott, Szűz Mária mennybevételéről szóló, valamint a Magyarok Nagyasszonyához írott versei is gazdagítják e korszak Mária-irodalmát, s átvezetnek egyúttal a 17-18. század legkedveltebb tematikájához, a Máriához fohászkodó, közbenjárásért folyamodó himnikus költészethez, a török-, majd a Habsburg-ellenes küzdelmek idején. Ez a tematika - megfigyelhető - mindig a magyar história krízispontjain jelentkezett. Már a 13-15. századtól kezdve vannak nyomai, s gyakorlatilag napjainkig terjed, hol felerősödve, hol lehalkulva. Máriához, mint a Magyarok Védasszonyához, a Magyarok Patrónájához száll a segélykérő fohász előbb, majd a Regnum Marianum-gondolatnak, mint lelki mentőoszlopnak a védelmező szerepe kerül a versek középpontjába, a képző- művészeti ábrázolások fókuszába. „Ó, te angyaloknak ragyogó csillaga, / Édes Jézusomnak szerelmetes anyja, /Édes nemzetemnek ki vagy pátrónája, /Hívlaksegítségül népem oltalmára...” - fordul a nagy fejedelem, II. Rákóczi Ferenc is lírai sorokban a nemzet patrónájához, buzgó énekében, „angyaloknak ragyogó csillagaként” említve a Nagyasszonyt, ezzel utalva Vásárhelyi András említett korszakjelző költeményére. Irodalomtörténeti és egyháztörténeti jelentőségű Lancsics Bonifác (1674- 1737) bencés szerzetes énekes fohásza, a Boldogasszony, Anyánk'9, mely sokáig a katolikus magyarok himnuszaként szolgált az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű Szent István-énekkel egyetemben. A magyaros verselé- sű költemény legkorábbi lejegyzését Lancsics rendtársának, Szoszna Demeter pannonhalmi bencés szerzetesnek 1715-ös énekeskönyvéből ismerjük. Lancsics szerzőségére a versszak-nyitó sorok kezdőbetűinek (az akrosztikonnak) összeolvasása révén lehet következtetni, ezek a Bonifacius nevet adják ki. A korszak jeles máriás lelkületű lírikusai közül méltó még megemlíteni Amadé Lászlót (1703-1764), aki katonaember volt, neki köszönhető a máig egyházi énekként szolgáló Édesanyja, Nagyasszonya igaz magyaroknak19 20 kezdetű vers, amely alkalmat ad arra, hogy kiemeljük: a harcok mezején máriás zászlók alatt küzdő magyaroknak a Nagyasszony segítségét kérő fohászai, kérései sohasem irányultak arra, hogy Mária pusztítsa el az ellenséget, hogy avatkozzék be a fegyveres küzdelembe, még csak úgy sem, hogy közbenjárásával Jézust bíztassa, tegyen igazságot fegyverrel a csatamezőn, hiszen ez idegen lett volna mindkettőjük személyétől. A Máriához forduló segélykérő ima a bűnös ellenség megtéréséért, és leginkább a nemzetek közötti béke megteremtéséért szóló könyörgő közbenjárásra kérte a Szűzanyát. 19 Éneklő Egyház 1999, 302. 20 Uo. 360. 791
